Főrendiházi irományok, 1910. IX. kötet • 375-399. sz.

Irományszámok - 1910-375

50 375. szám. ISS. g. Tanuk gyanánt a vallomás semmisségének terhe alatt ki nem hallgathatók: 1. a lelkészek arra nézve, amit velük a gyónásban vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek; 2. a katonai kötelékben vagy a közszolgálatban álló, vagy e kötelékből vagy szolgálatból kilépett egyének, ha a tanuságtevéssel a szolgálati vagy hivatali titoktartás kötelességét sértenék meg és őket e kötelesség alól az illetékes parancsnokság (hatóság) fel nem mentette. 139. §. A tanuzás kötelessége alól mentesek és a további vallomást kihallgatásuk folyamában is megtagadhatják: 1. a terhelt fel- és lemenő ágbeli rokonai és sógorai, jegyese, házastársa, még ha a házasság nem is áll fenn többé, és házastársának testvérei, a terhelt testvérei és testvéreinek házastársai, szüleinek és nagyszüleinek testvérei, a terhelt unokaöcscsei, unokahugai, unokatestvérei, valamint mindazok, akik a terhelttel gyámsági, gondnoksági, nevelőszülői vagy örökbefogadói viszonyban állnak; 2. a védők arra nézve, amit velük, mint ilyenekkel, a terhelt közölt. A sógorságon alapuló mentesség a tanuzás alól fennmarad akkor is, ha a házasság, amely a sógorságot megalapította, már többé fenn nem áll. Ha a tanuképen megidézett egyén több terhelt közül csak egyikhez áll az előbb említett viszonyban, a tanuságtevést a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha az utóbbiakra vonatkozó vallomása el nem különíthető. A fent megjelölt egyének, ha tanuképen felhivatnak, kihallgatásuk előtt vagy amikor viszonyuk a terhelthez kiderül, figyelmeztetendők arra a jogukra, hogy a tanuságtevést megtagadhatják, s nyilatkozatuk, amelyet e figyelmeztetésre tesznek, jegyzőkönyvbe foglalandó. Ha a figyelmeztetés elmaradt, vagy ha a tanú kifejezetten le nem mondott a mentesség jogáról, vagy ha a figyelmeztetés és a lemondás a jegyzőkönyvbe foglalva nincs, a vallomás semmis. Azok a tanuk, akik polgári büntetőbíráskodás alá tartoznak, a tanuzásnak és az eskütevésnek kötelessége alól akkor is mentesek, ha oly körülmények forognak fenn, amelyek a polgári bűnvádi perrendtartás szerint a tanuzás és az eskütevés kötelessége alól mentességet állapítanak meg. A 4. és az 5. bekezdés megfelelően alkalmazandó. 190. §. Ha a tanúnak vagy hozzátartozóinak (189. §.) a vallomás vagy valamely kérdésre a felelet közvetlen és jelentékeny vagyoni hátrányt okozna, rájuk szégyent hozna, vagy őket büntetőbírósági üldözés veszélyének tenné ki és a tanú ezért a tanuságtevést megtagadja, őt erre kötelezni nem lehet. Az ilyen tanú a kihallgatás folyamán is kijelentheti, hogy a jelzett okokból további vallomást tenni nem akar. A tanuságtevés megtagadásának okát szükség esetében valószínűvé kell tenni. A valószinüvétevés esküt pótló fogadással is történhetik (201. §.). 191. §. Az a tanú, aki betegség vagy gyöngeség következtében meg nem jelenhetik, lakásán hallgatható ki.