Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-314

222 314. szám. mértékre korlátoztassék. A íorgalom igényeinek kielégitése tehát leghelyesebben a két módozat megfelelő kombinálásával érhető el s ezért a monarchia mindkét államában együtt 50 millió korona kétkoronás és 100 millió korona egykoronás veretése van tervbe véve, mely összegekből a szerződéses kulcs szerint a magyar szentkorona országaira 30°/o, vagyis 15 millió korona kétkoronás és 30 millió korona egykoronás esik. A szaporitás ezen mértéke a forgalom szükségletét belátható időkig képes lesz kielégíteni. Ugy az egykoronások mennyiségének ezen mórtékig való szaporítása, mint az uj tipusu kétkoronások veretése az Osztrák-Magyar Banktól törvényes fizetési eszközök eUenében átveendő megfelelő értékű régi egyforintos érmék beolvasztása útján fog történni ; a kétkoronásokra vonatkozó veretési szabályok s egyéb rendelkezések teljesen megegyezően állapíttatván meg azokkal, a melyek az egykoronásokra nézve fennállanak. A pénzforgalmi eszközök szaporításáról szóló törvényjavaslat 7. §-a a koronaórtékben való számitás meghonosodása érdekében pozitiv rendelkezést is tartalmaz, a mennyiben kihágási szankczióval teszi azt a kereskedőkre ós iparosokra nézve a közönséggel szemben kötelezővé ; a melyhez hasonló rendelkezés Ausztriában már 1908. óta fennáll. Az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag Ausztriával kötött szerződésnek ujabb pótszerződóssel való kiegészítéséről szóló törvényjavaslat az előbbi törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseknek természetes folyománya azon szerződéses viszony következtében, melyben Ausztriával ezen ügyekre nézve állunk s igy részletesebb indokolást nem igényel. Az előadottak alapján a bizottság tisztelettel javasolja mindkét törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben változatlanul való elfogadását. Budapesten, 1912. évi január hó 27-én. B* Harkányi Frigyes s. k., Hertelendy Ferencz s. k„ bizottsági helyettes elnök. bizottsági jegyző.