Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-315
315. szám. 223 315. szám. (19. ülés, 340 jegyzőkönyvi pont.) A főrendiház pénzügyi bizottságának jelentése a mesterséges édesítőszerek állami egyedárúságáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A nemrég múlt idők tapasztalásaiból is általánosan ismeretesek azok a nagymérvű visszaélések, melyek a mesterséges édesítőszerek, különösen a sacharin forgalomba hozatala terén felmerültek, s főként az által váltak lehetővé, hogy az ilyen szereknek édesito erejükkel szemben aránytalanul csekély térfogata rendkívül megkönnyiti azoknak meg nem engedett czélokra való forgalomba hozását, másrészt elterjedésüket nagy mértékben elősegiti a jelentékeny fogyasztási adóval megterhelt répaczukorral szemben való olcsóságuk. Ezeknek a visszaéléseknek megakadályozása s a kérdéses szerek forgalmának a szükséges mórtékre való korlátozása nemcsak pénzügyi, hanem közgazdasági ós közegészségügyi érdekből is fontossággal bir. Közgazdasági szempontból azért, mert a mesterséges édesito szerek az előbb emiitett oknál fogva a répaczukornak igen jelentékeny versenytársaivá lettek; közegészségügyi érdekből pedig azért, mert ha nem elég megbizható módon gyártatnak, az egészségre veszedelmesek is lehetnek. Mindezek a tekintetek szükségessé tették az ilyen szerek forgalomba hozására vonatkozó s eleinte csak közegészségügyi alapon nyugvó rendelkezések szigoritását, a mi azonban a kérdés gyökeres megoldására elégtelennek bizonyult s kivált a legutóbbi évek tapasztalatai mindinkább előtérbe tolták a törvényhozási úton való intézkedés sürgősségót, mint a hogy az a külföld legtöbb államában törvénynyel van szabályozva. A törvényhozási intézkedésnek egyik módja lett volna a mesterséges édesítőszerek fogyasztásának megadóztatása legalább olyan arányban, a mint a répaczukor meg van adóztatva, a mi ezeket a szereket a répaczukorral való versenyképesség szempontjából legnagyobb előnyüktől fosztaná meg. Tekintetbe véve azonban egyrészt azon körülményt, hogy a fogyasztási adónak az ilyen szerek térfogatához viszonyitva túlságos magasnak kellene lenn"e, a mi a kezelés és ellenőrzés szempontjából nagy nehézségeket okozna, másrészt pedig azt, hogy a mesterséges édesítőszerek fogyasztásának mérve egészségügyi szempontból nem közömbös, maga a megadóztatás nem volna alkalmas mód a szem előtt tartandó czél elérésére.
