Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-307
307. szám. 199 delő végzés minden példányát a végrehaj tatónak kell kézbesíteni (1881 : LX. t.-c. 19. §. második bekezdés). A mai eljárás szerint csak az első példányt kézbesítik a végrehaj tatónak, a többi példányt a kiküldöttnek. Az elrendelt végrehajtásoknak igen nagy részét nem foganatosítják. 1909-ben 568.406 elrendelt végrehajtásból csak 327.639-et foganatosítottak az egész országban ; a budapesti tábla területén pedig 150.606 elrendelt végrehajtásból csak 70.262 került foganatosításra. A budapesti V. ker járásbíróságnál az a tapasztalat, hogy 10 elrendelt végrehajtásból 6-ot nem foganatosítanak. Évenként tehát több százezerre menő ügyben teljesen céltalanul adják ki a végrehajtási iratokat a kiküldöttnek és fölöslegesen okoznak azok lajstromozásával, sürgetésével, visszamutatásával a bíróságnak munkát és a feleknek költséget. A 26. §. tehát a végrehajtást foganatosító bíróságot megkíméli a foganatosításra irányuló megkeresések lajstromozásától, mutatózásától, a kiküldöttnek kiadásával, a nyilvántartással s a nem szorgalmazás miatt visszamutató jelentések elintézésével járó munkától. A végrehajtató akkor, amikor a végrehajtást foganatosítani akarja, közvetlenül fordul az ügybeosztás szerint meghatározott bírói kiküldötthöz. Minthogy a végrehajtási ügy három év alatt rendszerint lebonyolódik és azt sokáig függőben hag}mi nem célszerű, a javaslat azt rendeli, hogy ha a végrehajtást három év alatt nem foganatosították, a foganatosítás végett új megkeresést vag}^ kiküldést kell kérni. A 27. §. az ingatlanra irányuló végrehajtási eljárást egyszerűsíti azzal, hogy ha az árverésen megígért vételár nem több a hirdetés ós a foganatosítás költségénél, ez a vételár sorrendi tárgyalás nélkül adható ki t annak, akit megillet. Minthogy az árverési vételárból minden körülmények között az árverés hirdetésének és foganatosításának költségét kell első sorban kielégíteni (1881 : LX. t.-c. 189. § a) pont), olyankor, amikor ennél a költségnél többet a vételár nem tesz ki, teljesen céltalan sorrendi tárgyalást tartani, amely tárgyalás a bíróságnak fölösleges munkát, a feleknek fölösleges költséget okoz és a végrehajtató kielégítését ok nélkül elodázza. A 28. §. több olyan tennivalót, amely a mai végrehajtási eljárásban a zárlatot rendelő bíróság hatáskörébe tartozik, a zárlatot foganatosító bíróságra ruház pl. zárgondnok kinevezését, megszámoltatást stb. Ezeket a tennivalókat a felekhez és a zárlat tárgyához közelebb álló foganatosító bíróság célszerűbben és könnyebben végezheti. VI. A 29. ós a «50. §. az örökösödési eljárásban hozott ál adó végzés fogalmazására ós kiadmányozására nézve azt rendeli, hogy ha az örökösök között az osztály közmegegyezéssel létre jön, a kir. közjegyző az osztályt úgy vegye jegyzőkönyvbe, hogy az a hagyatékátadó végzés kellékeinek megfeleljen ; a bíróság ezt átvizsgálja és ha helyesnek találja, nem fogalmazza meg külön az átadó végzést, hanem a közjegyző részéről készített osztályra vezet rá oly tartalmú záradókot, hogy a bíróság a hagyatékot az osztály értelmében átadja. Az átadó végzés felek részére szóló kiadmányainak tervezetét szintén a közjegyző készíti el és arra átadó végzését a bíróság az említett formában bélyegző használatával fogja rávezetni. Az 1909. évben 110.517 átadó végzést hoztak; a javasoltam egyszerűsítés tehát ennyi ügybeli irásmunkától kiméri meg a bírót és a bírósági irodát, ami figyelembe véve azt, hogy az átadó végzések rendszerint terjedelmesek és több példányban adandók ki, igen nagy munkamegtakarítást jelent. Minthogy a bírónak a közjegyző munkáját is gondosan át kell vizsgálnia, a javasolt egyszerűsítés a munka alaposságát nem veszélyezteti. A közjegyzőnek a tervezetek elkészítéséért a törvényben meghatározott irásdíj jár.
