Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-307

307. szám. 191 sérelmes, mert tényleg ma is alig nyer a bírósági ]egyző bírói kinevezést a bírói vizsga letételétől két év eltelte előtt. Az bizonyos, hogy az ügyvédi pályára törekvőkre a gyakorlatnak két évi meghosszabbítása hátrányos, mert míg ma az ügyvédi vizsga letétele után azonnal vagyis a gyakorlat megkezdésétől három év múlva, ezután a beszámítható gyakorlat megkezdésétől csak öt év múlva és a vizsga letételétől csak két óv múlva nyithatnak irodát, de ez a szigorítás elkerülhetetlen. Az ügyvédek és az ügyvédjelöltek száma Magyarországon évről-évre szaporodik; 1899-ben csak4.744 ügyvéd és 1.929 ügyvédjelölt, tíz évvel későbben 1909-ben pedig már 6.404 ügyvéd és 4.912 ügyvédjelölt volt. Az üg}

r

védsóg bajainak egyik főoka az ügyvédi pályának túlzsúfoltsága, amelyen nagy szociális érdekből segíteni kell; gyökeres segítséget a javasoltam módosítás sem nyújt ugyan, ez a munkában levő ügyvédi rendtartásnak lesz a feladata, de valószínű, hogy a pályának ez a megnehezítése az arra törekvőkre mégis* fog visszatartó hatást gyakorolni. Azt az aggodalmat, hogy az ügyvédi vizsgát letett ügyvédjelölteknek nem lesz módjukban ügyvédi irodát találni, mert az ügyvédek a drágább ós nekik mihamarabb versenyt támasztó munkaerőt nem szívesen alkalmazzák, a javaslat nem fogadja el alaposnak; az életbeléptetési törvényben általános óhajtásra oly rendelkezést hozok javaslatba, hogy a társas bíróságnál csak ügyvédi vizsgát tett ügyvédjelölt, úgynevezett ügyvédnél/ettes lehet az ügyvéden kivül az ügyvéd helyettese; ez az intézkedés megfelelő munkakört biztosít az ügyvódhelyetteseknek, az az ügyvédhelyettes pedig, aki bármely okból nem töltheti utógyakorlatát ügyvédi irodában, a bíróságnál is talál helyet. Hogy a gyakorlati időnek ez a meghosszabbítása a már gyakorlaton lévőkre ne legyen sérelmes, a javaslat azt az átmeneti rendelkezést állítja fel, hogy azokra, akik a gyakorlati bírói vizsgát vagy az ügyvédi vizsgát a törvény életbelépésétől két év alatt leteszik, az eddigi jogszabályok irányadók, vagyis utógyakorlatot nem kell folytatniok. Nem kivan utógyakorlatot a 2. §. attól, aki mint ítélőbíró (ügyész) szolgált, vagy a jog- és államtudományi szakban, mint egyetemi nyilvános vagy magántanár vagy mint jogakadémiai tanár belföldön legalább két éven át működött. Nem volna móltányos és a bírói állás tekintélyével sem férne meg, ha pl. az az ítélőtáblai, vagy kúriai bíró, aki nyugalomba vonulása esetében ügyvédi irodát kíván nyitni, kénytelen lenne két éven át ügy vódsegódeskedni A bíráknak különben nincs is szükségük ily külön ügyvédi utógyakorlatra, mert az a bíró, aki az ügyvédi vizsgát a törvény életbelépésétől számított két év után teszi le, a törvény 1. § a értelmében rendszerint már előbb volt kénytelen utógyakorlatot folytatni, az a bíró pedig, aki a ügyvédi vizsgát a törvény életbelépésétől számított két év előtt teszi le, a mai jogszabályok értelmében (1874 : XXXIV. t. c. 5. §. negyedik bekezdés) csak úgy bocsátható ügyvédi vizsgára, ha három éven át mint bíró működött. A jogtanárok nincsenek ily kivételes helyzetben, mert a jogtanársághoz nem lévén szükséges joggyakorlat kimutatása, nekik, hogy ügyvédek lehessenek, a két évi utógyakorlatot csak akkor lehet elengedni, ha legalább ennyi ideig mint jogtanárok működtek. Az 1. és a 2. §. a bírói és az ügyvédi vizsga letételéhez megkívánt három évi joggyakorlat kezdőpontjául a jogtudományi tételes szigorlatnak (a birói vizsgát illetőleg vagylagosan a jogtudományi államvizsgálattal) vagyis annak a szigorlatnak a letételét jelöli meg, amely a magánjogot, a polgári törvény-