Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.

Irományszámok - 1910-307

192 307. szám. kezest és a váltó és kereskedelmi jogot foglalja magában, mert ezek az elméleti tárgyak azok, amelyekre a joggyakorlat megkezdésekor legnagyobb szükség van. A 3. §. a járásbíróságok színvonalának emelését célozza. Már nagynevű elődöm, Szilágyi Dezső, midőn a bírói ós ügyészi szer\ ezét módosításához fogott, az 1891 : XVII. t.-c. kormányjavaslatának indokolásában (1887—1-892. képviselőházi irományok XXVI. kötet 38. 1.) hangsúlyozta, hogy »a helyes szervezeti politikának oda keli törekednie, hogy a járásbirósági ügykörben, ahol a bíró mint egyesbíró jár el, tapasztalt és a legkiválóbb bírák legyenek alkalmazva.« Az önálló egyes bírósági működés a járásbírósági polgári perben nagy feladatot ró a bíróra; gyors felfogást, biztos tájékozottságot és önállóságot követel az nagy munkabírás mellett. A bíró járatlansága a feleknek — a biztosítási végrehajtásra is figyelemmel — sok kárt, a fellebbviteli bíróságoknak sok munkát okoz. Ezt a feladatot — egyes kitűnőségeket nem tekintve — csak olyan bírák teljesíthetik sikeresen, akik arravalóságuknak hosszabb bírói vagy ügyvédi működésükkel tanújelét adták. Az egyesbírói állás fontosságának egyenes félreismerése az, hogy a bíró bírói működését a teljes önállóságot és tapasztalatot kívánó egyesbírói működéssel kezdje meg és sokkal helyesebb rendszer az, hogy a kezdet nehézségeivel küzdő bíró a törvényszék tanácsülésében nyerjen eleinte alkalmazást, ahol a kezdet tévedéseit könnyen ki lehet javítani és ahol a tanácsrendszer a kezdőre oktató hatást gyakorol. Ezt a helyes rendszert a mi törvényhozásunk is kezdeményezni akarta, amidőn az 1891 : XVII. t. c. 35. § ában akként rendelkezett, hogy az albíró rendszerint törvényszékhez neveztessék ki és legalább egy évig a törvényszéknél alkalmazandó. A gyakorlat azonban úgy fejlődött, hogy. ez a rendszer, amelyet a törvény szabályul kivánt felállítani, kivétel maradt ós a bírák ma is kevés kivétellel a járásbíróságnál kezdik meg bírói pályájukat, úgy, hogy a járásbíróságnál működő bírák nagy része ma is a kezdő bírákból telik ki. Nevezett hivatali elődöm az idézett helyen annak a reményének adott kifejezést, hogy a részéről javasolt változtatás »ha nem is azonnal, de néhány év múlva véget vet annak, hogy a bírói pálya egyesbírói minőségben legyen megkezdhető.« Ezt a reményt valósítja meg a javaslat. A helyes szervezeti politikának általános szempontján felül még egy szempontot kell itt figyelembe venni. A járásbírósági értékhatárnak a polgári perrendtartás 1. §-ában ezer koronáról kétezerötszáz koronára történt felemelése következtében a járásbíróságoknak polgári perbeli jelentőségük nagyban emelkedik. Már a polgári perrendtartásnak ez újításra vonatkozó indokolásában utaltam arra, hogy a bírósági szervezet körébe tartozó intézkedésekkel igyekszem elérni azt, hogy az eljárás helyességének biztosítékai a járásbírósági hatáskör nagymérvű kiterjesztésével ne csorbuljanak. E szervezeti intézkedések közül nem lehet mellőzni annak a biztosítását, hogy a járásbíróságoknál polgári perekben csak kipróbált és megfelelő képzettség mellett nag}

r gyakorlati jártassággal ós hosszabb tapasztalattal rendelkező bírák járjanak el. Ezt annak a kimondásával kívánja a javaslat elérni, hogy a járásbíróságnál albírák vagyis kezdő bírák csak kivételesen alkalmazhatók. A járásbíróságok bíráinak magasabb színvonalra emelése iránt a polgári perrendtartás országgyűlési tárgyalásainak folyamán is általános óhajtás nyilvánult. Minthogy az albíráknak mai létszáma .(375) nem teszi lehetővé azt, hogy ezek valamennyien a törvényszéknél alkalmaztassanak ; addig, míg ez a