Főrendiházi irományok, 1910. IV. kötet • 99-154. sz.

Irományszámok - 1910-104

62 104. szám. tétében, máskülönben pedig az állam kizárólagos jogán keletkező bitumenbányavállalatok tekintetében is érvényesülni fog az ált. bányatörvény 12. §-ának ama lényeges szabálya, hogy az állam bányavállalatai ugyanolyan határozmányok alá esnek, mint a magánvállalatok ; rajok nézve a fennálló törvények és egyéb szabályok ép ugy kötelezők, mint a magánvállalkozókra nézve. Mi ok sem forog fenn arra nézve, hogy a törvény előtti egyenlőség elvén az állam bányászati vállalatai érdekében most az állami befolyás megerősitésénél valami változtatást eszközöljünk. Az eltérő szabályozás különben is csak oly módon volna eszközölhető, ha az állami bányamonopolium tárgyát képező ásványok a kősó mintájára kivétetnének a bányatörvény hatályossága köréből. De erre nem lehet komoly indokot találni. Ugy közérdekből, mint vállalati érdekből sokkal előnyösebb, ha az állami bányavallalkozásnak ez az ágazata a bányamonopolium daczára is, az általános bányajogrend keretében megmarad s élvezni fogja mindazokat az előnyöket és viselni fogja mindazokat a terheket, a melyeket a bányatörvény biztosit, illetve a közérdek követelményeként előir. S annál is inkább indokolt a szóban levő bitumeneknek a bányajog területén való meghagyása, mert a czélba vett állami bányamonopolium az átruházhatóság kritériumával van felruházva, tehát az állam fentartott jogán esetleg magán bányavállalatok is keletkezhetnek. Más a helyzet az egyidejűleg törvényes szabályozás tárgyává tett kálisók tekintetében. Ezek az ásványok eddig sem estek a bányatörvény rendelkezése alá; továbbá a kálisókat a meglevő sómónopolium jogán vindikálja magának az állam, itt tehát a jogi szabályozásnál lehetőleg a sóbányászat jogrendjéhez kellett csatlakozni. De e szabályozás szerint a kálisóbány ászát is csak a bányaj ogositvány ok tekintetében lesz kivéve a bányatörvény határozmányai alól, máskülönben pedig e művelési ágat is a bányarendtartás hatályossága körébe utaljuk. A dolog természetéből következik azonban, hogy a bányatörvényben kontemplált jogintézmények mindegyikét nem lehet az állam részére fentartott bitumenes ásványok bányászatára applikálni. így el fog esni itt a szabadkutatási vagy zártkutatmányi jogintézmény, miután a kutatás kizárólagosságát ezen ásványok tekintetében az állam részére maga a törvény biztositj a. Első tekintetre némi következetlenségnek tűnhetik fel, hogy az állam kizárólagos rendelkezésére bocsátott ásványok tekintetében is előirja a javaslat a bányahatóság kutatási engedélyét. De közelebbről vizsgálva a dolgot, e rendelkezés czélszerűsége könnyen megérthető. A javaslat mellett szólanak ugyanis: 1. az állam részére fentartott kutatási jogok átruházhatósága; 2. a közhatalom részéről a kutatás körében is az egész vonalon megóvandó rendészeti tekintetek ; 3. a földtulajdonoshoz való viszony és végül 4. az a körülmény, hogy a kutatás esetleg más fentartott (ált. btörv. 3. §.) ásványokra is irányulhat. Még inkább helyes ós indokolt az az elvi álláspont, mely szerint a javaslat az állam részére fentartott ásványok kiaknázását, vagyis a bányaművelést, bányaadományozáshoz köti. Ez a rendelkezés mellőzhetetlen elvi követelmény, mert a bitumen továbbra is a bányajog körébe tartozó »fen-