Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1910-19

122 19. szám. melyek nem jelentenek egyebet, mint azt, hogyha a rumániai állati termékek behozatalának némi könnyitések tétettek is, az állatforgalom terén ezzel az állammal szemben is teljes mértékben fentartottuk autonómiánkat. Az új szabályok nem burkoltan és legkevésbbé is félremagyarázható módon jelölik meg az állati termékek behozatalának és átvitelének lehetőségét, hanem minden kétséget kizárólag megállapítják, hogy — az egypatás állatok és a baromfi kivételével •— élő állatok behozatala és átvitele elvileg ki van zárva, az állati nyerstermények és termékek forgalma pedig szabatosan körüliratott. Ez pedig annál jelentékenyebb eredmény reánk nézve, mert Rumania arra az alapra helyezkedett a szerződési tárgyalások megindulásakor, hogy formális állategészségügyi egyezmény nélkül kereskedelmi szerződést egyáltalában nem köthet. Mi ellenben sarkalatos kiindulópontunkhoz ragaszkodva, a szerződéses tárgyalások egész ideje alatt szigorúan védtük és sikerrel megvédtük azt az elvi álláspontunkat, hogy még egy esetleges szerződésen kivüli állapot összes kárait is koczkáztatva, állategészségügyi egyezményt nem fogunk kötni. Habár nem is a tulajdonképpeni mezőgazdasági szempontok móltatása körébe tartozik annak a kérdésnek a vizsgálata, vájjon a rumán kereskedelmi szerződés az állatforgalom terén tett engedmények nélkül létrejöhetett volna-e vagy sem: mégis e helyütt sem hagyható figyelmen kivül, hogy a rumán kereskedelmi szerződós is, mint minden egyezményes megállapodás, a do ut des elvén épült fel. Ha a mezőgazdaság, illetve állattenyésztés nem hozta volna meg azt az áldozatot, hogy a Rumániából származó állati termékeknek — habár menynyiségileg is korlátolt mérvű — behozatala lehetségessé tétessék, Rumániával semmi esetre sem sikerült volna szerződést létesiteni. Ennek az eshetőségnek reánk nézve is tagadhatatlanul káros voltát nem csupán abban érezhettük volna meg, hogy idegen államok foglaltak volna el előlünk még több tért Rumániában. Sokkal közvetlenebbül és sokkal érzékenyebben abban találtuk volna a szerződésen kivüli állapot káros hatását, hogy nemcsak kereskedelmi és ipari érdekeink, de számos vonatkozásban mezőgazdaságunk, mezőgazdasági iparaink és az azzal foglalkozók nagy tömege is jogos érdekeiben szenvedett volna csorbulást. Magának az állatforgalmi jegyzéknek részletes indokolása a 84. lapon foglaltatik. A pótszerződés részletes ismertetését az indokolás különös része tartalmazza. Az 1909. évi április hó 23/10-én kötött uj rumán kereskedelmi pótszerződés a következő részekből áll : 1. a tulajdonképeni szerződésből, 2. a két tarifamellóklétből (A) ós B)). A pótszerződés jelen indokolásához négy függelék mellókeltetett. I. A szerződós aláirásakor a meghatalmazottaink és a rumán kii*, miniszterelnök között az állatok, állati nyersanyagok és állati termékek állategószségrendőri kezelése tárgyában kicserélt jegyzék váltás. TI. Az ásványvizekre vonatkozólag az 1909. évi április hó 19-én telvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt jegyzet szövege. III. A pótszerződés határozmányaival kiegószitett régi kereskedelmi egyezmény. IV. A statisztikai anyag. pótszerzodés részei és függelékei.