Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1910-19

19. szám. 119 A mi a Magj-arország és Ausztria részéről Rumániának adott kedvezményeket illeti, a következők említhetők fel : A szomszéd rumán királyság túlnyomóan mezőgazdasági termeléssel foglalkozó terület lévén, a melynek ipari termelése még távolról sem öltött oly mérveket, hogy akárcsak saját belföldi szükségletének megközelítő kielégítésére is képes lenne, annál kevésbbé, hogy az ipari czikkekből kivitelre számithatna : ezzel az állammal kereskedelmi ós forgalmi viszonyaink rendezésénél részünkről önként értetőleg elsősorban ipari czikkek bevitelére igényelvén engedményeket és forgalmi biztosítékokat, a másik szerződő fél viszont — ellenszolgáltatásként — mezőgazdasági termékeinek kivitele számára óhajt piaczot biztosítani és velünk e végből kivan megfelelő nemzetközi megállapodásokat létesíteni. A kereskedelmi szerződés megkötésénél tehát eleve készen kellett lenni arra, hogy ily arányú követelések fognak támasztatni. Ha az immár megkötött pótszerződésben ilyen irányú engedményeket találhatunk is, megnyugvással konstatálható, hogy azok távolról sem oly mérvűek, hogy saját mezőgazdasági termelésünk hátrányára s életbevágó érdekeinek rovására súlyos áldozatok gyanánt kellene őket tekintenünk. Nem fog ez a forgalom az emiitett érdekekre nézve fenyegető mérveket ölthetni s azokra káros hatást gyakorolhatni azért, mert ezen szerződés megkötésénél sem tévesztetett szemelől a kezdettől fogva irányadó elvül elfogadott az az álláspont, mely szerint a mezőgazdasági termékeink kivitelére nyugati irányból háramló nyomást teljes mértékben tovább kell adnunk keleti határainkon, vagyis, hogy a hozzánk irányuló behozatal piaczainkon nem részesíthető kedvezőbb elbánásban, mint a minő elbánással saját hasonló kivitelünk nyugati határainkon találkozik. Kétségtelen, hogy Rumania az uj kereskedelmi szerződésben az 1894. évi XIV. t.-ez-be iktatott kereskedelmi egyezményhez képest állatforgalmi és állategészségügyi téren bizonyos, szerény keretekben mozgó előnyöket 113'ert. A régi szerződés zárójegyzőkönyvében volt megállapítva azon állati nyersanyagok és nyerstermékek sorozata, melyek az ott megállapított feltételek mellett Magyarországba behozhatok, illetve területeinken átvihetők voltak. Ilyen állati termékek, illetőleg nyersanyagok voltak legelső sorban a friss és elkészített hús, melynek csupán átvitele volt megengedve, továbbá gyapjú, száraz csontok, bőrök, sörte és állati szőrök stb. Ezt a forgalmat csakis a keleti marhavész esetében állott jogunkban korlátozni. A szerződésnek és tartozékainak határozmányai nem terjedtek ki tehát az élő állatok vagy a friss hús hozzánk leendő szállithatásának lehetőségére, mindazáltal, ha teljesen szabad elhatározásunkat fentartottuk is : Rumániának mégis kilátásba helyeztetett az a lehetőség, hogy különösen kedvező állategészségügyi viszonyok esetén, hozzánk élő állatokat importálhasson. Az 1894. évi szerződés aláírásával egyidejűleg végbement diplomácziai jegyek utján ugyanis arról értesíttetett, hogy a rumániai származású sertések és juhok nem fognak másként kezeltetni«, a mint azt a magyar ós osztrák állategészségrendőri szabályok igazságos és normális alkalmazása a rumániai állategészségügyi viszonyokhoz képest lehetővé teszi. Rumania ezen kijelentés alapján az új szerződés első éveiben tényleg nem jelentéktelen mennyiségű élő sertést és juhot hozott be főleg a monarchia másik államának piaczaira. A szarvasmarhának behozatala Rumániából 1882 óta tilalmazva van. Egyrészt ez a körülmény, másrészt pedig az a tény, hogy 1898 óta — a sertésvész nagyobb mérvű fellépése folytán — a rumániai sertések behozatala is A részünkről] tett enged- ; menyek.