Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.
Irományszámok - 1910-19
19. szám. 1.15 mat illetőleg emelkedést mutatnak. A szerződéses vámterület kivitele volt 1906-ban 101 millió korona, 1907-ben 110 millió korona, ebből Magyarország kivitele 1906-ban 30 millió korona, 1907-ben 23 millió korona. Ezzel szemben a Rumania részéről a mi szerződéses vámtarifánk alaplán igényelhető legnagyobb kedvezmény, különösen uj vámtarifánk életbelépése óta, a mely felemelt minimális gabona vámj ai val Rumania legfontosabb kiviteli czikkeinek behozatalát úgyszólván csak rossz termések esetére tette lehetővé, nem bir oly jelentőséggel, a mely a mi részünkről élvezett legnagyobb kedvezmény értékét felérné. A. Magyarországba és Ausztriába irányuló rumán behozatal ehhez képest folyton csökkenő irányzatot mutat, az 1903., 1904. és 1905. évek 44, 61, illetve 39 millió korona behozatali értékéhez képest 1906-ban 35, 1907ben 34 millió korona volt a rumán behozatal a szerződéses vámterületre és az 1903., 1904. ós 1905. évek 19, 29 és 18 millió korona behozatali értékéhez képest 1906-ban 16 és 1907-ben 13 millió korona volt a rumán behozatal Magyarországba. Rumania kivitele a szerződéses vámterületre 1905-ben 9°/o-át, 1906-ban már csak ö^^o-át, sőt 1907-ben alig 6°/o-át tette összkivitelének. Nyilvánvaló tehát mindezen adatokból, hogy egy legnagyobb kedvezményes szerződés uralma alatt a rumán piacznak sokkal nagyobb jelentősége van reánk nézve — Németország, Nagybritannia és Olaszország után a legjelentékenyebb kiviteli piaczunk — mint a mi piaczunknak Rumániára nézve. Ennek a helyzetnek helyes felismerésére vezethető vissza, hogy Rumania keresett alkalmat és módot arra, hogy velünk való gazdasági viszonyait a jelenleginél kedvezőbb alapon rendezze. A midőn tehát az 1905. év folyamán a rámán kormány részéről egy tarifaszerződés megkötése czéljából tárgyalások felvétele iránt tétettek kezdeményező lépések, azon alternativa állott elő, hogy vagy megfosztatunk a legnagyobb kedvezmény élvezetétől a legnagyobb kedvezményes szerződés felmondása utján, vagy pedig egy tarifaszerződós megkötése iránt tárgyalásokba kellett bocsátkozni, a mely az ország részére a legnagyobb kedvezmény élvezetének biztositása mellett, további tarifamérséklések elérésével is kecsegtetett, de viszont a rumánoknak is lehetőséget nyújt arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi forgalmunk viszonyában mutatkozó aránytalanság a rumán mezőgazdasági termékek és czikkek részére nyújtandó kedvezmények utján némi kiegyenlítést nyerjen. A mint már fentebb kimutatva volt, a rumán vámtarifának a legnagyobb kedvezmény alapján igényelhető mórsóklései kereskedelmi forgalmunknak nagy előnyére szolgálnak és a legnagyobb kedvezmény alapján fokozódott Magyarország és Ausztria kiviteli kereskedelmi forgalma az 1893. évi kereskedelmi szerződós megkötése óta 1906-ig 50 millió leiről 119 millió leire, Magyarország kivitele pedig egyedül 20 millió koronáról 30 millió koronára. A mennyiben tehát ezen kedvező helyzet fentartása és a szerződésen kivüli állapottal járó gazdasági megrázkódtatás elkerülése óhajtandó volt, a rumán kormány kivánságának eleget kellett tenni ós közgazdasági életünk érdekeinek is megfelelt, hogy a szerződéses tárgyalások felvétettek és azok sikeres befejezése lehetővé tétetett. 1906-ban történt tehát a kölcsönös követelési,jegyzékek kicserélése; mig a mi követeléseink különösen ipari kivitelünknek javára szolgáló tarifamérséklések megadására irányultak, a rumán részről támasztott főkövetelés 15* Az 1909. évi pótszerződés megkötéséhea vezető tárgyalások.
