Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.
Irományszámok - 1910-19
19. szám 111 végül a gyártmányok részére 45°/o, a feldolgozandó nyersanyagok részére pedig ßO^o szállítási kedvezményt nyer. Nem részesültek a fentemiitett kedvezményekben a malmok, a szeszgyárak és sörgyárak, miután azok a szükséges nyersanyagot igen könnyen és olcsón szerezhetik be áz országban ; csak 1906-ban nyertek vámmentességet ezen ipartelepek is oly berendezési tárgyak részére, melyek az országban elő nem állittatnak. Hogy az 1887. évi törvény mily lendületet adott az iparfejlesztésnek, láthatjuk, ha a gyáralapitások arányát az 1887. évet követő és azt megelőző időben tekintjük. Az 1866-tól 1887-ig terjedő időszakban összesen 173 gyár keletkezett, vagyis 8 gyár évenkint, az 1887-től 1893-ig terjedő időszakban 83 gyár, vagyis évenkint 14 gyár és az 1893-tól 1906-ig terjedő időszakban 215 g} 7 ár, vagyis 18 gyár évenkint. Az 1906. év felvételei szerint létezik Rumániában 417 ipartelep, ezek között 293, mely az iparfejlesztési törvény kedvezményeibon részesül, továbbá 86 malom, 28 szeszgyár és 12 sörgyár és végül 52 állami vagy egyéb nyilvános kezelésben álló vállalat. Az állami kedvezményekben részesülő gyárak között 127 gyár az építőipar, 49 gyár a szövő-és ruházati ipar, 35 gyár az élelmezési ipar, 21 gyár a papir- ós nyomdaipar, 51 gyár a vegyi ipar körébe tartozik. A petroleumfinomitók, számra nézve 23J a vegyi ipar kategóriájába vannak sorolva. A most felsorolt ipartelepek, illetve gyárak 37.635 munkást foglalkoztatnak, 45.340 lóerővel rendelkeznek, 208,858.884 lei a beruházási, 145,052.789 lei a forgótőkéjük és 272,543.147 lei érték az évi termelésük. A gyár fogalmának meghatározása azonban ismeretlen előttünk és kétségtelen, hogy nagy része ezen telepeknek olyan, mely nálunk nem esik a gyár fogalma alá. Nem hallgathatom itt el azt, hogy a rumán iparfejlesztési tendencziák élesztésére közvetlen indítékot adott a mi elzárkózási politikánk is, melynek folytán a piaczainkról leszorult nyersanyagokat igyekeztek iparilag feldolgozni, igy pl. a nagy kukoricza^feleslegek kedvező előfeltételeket teremtettek a szeszipar meghonosítására és feilenditésére. A fentiekben elegendő magyarázatot nyerünk arra nézve, hogy az 1887. évi iparfejlesztési törvény és az 1886., az 1891. és legújabban az 1906. évi védvámos tarifák hatása alatt miért kellett czukor, liszt, szesz, papiros, bőrárúk, gyapjúszövetek, egyszerű fa- ós üvegárúkban kivitelünknek a rumán piaczon tetemesen alászállani, illetve teljesen megszűnni. De bármily szép előrehaladást mutathat is fel Rumania ipari téren, még mindig messze van attól, hogy szükségletét teljesen hazai termeléséből fedezhesse. Az 1907. év adatai szerint 430 millió lei értéket tesznek azon termékek, melyeket Rumania még mindig a külföldről kénytelen beszerezni, ezek között első sorban fonóanyagokat és textilárúkat (120 millió értékben), fémeket és fémárúkat (115 millió értékben), gépeket (44 millió értékben), bőröket és bőrárúkat (14 millió értékben), vegyiipari termékeket (6*5 millió értékben). Az iparfejlesztési törvény mellett Rumania kereskedelmi politikája tette a nemzeti iparfejlesztésnek a legnagyobb szolgálatot; ezen kereskedelmi politika hathatós eszközének bizonyultak Rumania vámtarifái, melyek védvámos jellegükkel lehetővé tették a rumán nemzeti ipar fellendülését és ezen ipar részére a külföldi versenynyel szemben a hazai piaczok biztosítását. Az 1886. és 1891. évi vámtarifák, legutóbb pedig a jelenleg érvényben levő 1906. évi rumán autonom vámtarifa is a fiskális tekintetek mellett, A. rumán ke kedelmi poli
