Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.
Irományszámok - 1910-19
110 19. szám. Magyarországnak és Ausztriának Rumania beviteli forgalmában való részesedését tekintve, az 190G. év mutatja a legkedvezőbb eredményt 119 millió lei-el (1876—1886-ig évi átlagban 141 millió lei, 1886 —1890-ig 51 millió lei), Rumania összbevitelében való részesedésünk százaléka az 1893. évi szerződés időszakában a szerződésen kivüli állapothoz képest (1886 — 1893-ban 1967°/o) szintén emelkedett, de a régi arányt (1876—1886. I-ső félév 48'6°/o) nem érte el. Ezen időszakban Németországgal váltakozva, foglaljuk el az első helyet a Rumániába importáló államok között, 1906-ban Németország áll az importáló államok ólén 33"7 ü ,o-kal, a mi 28'3°/o-os részesedésünk előtt A behozatali viszonylatban Rumániával való kereskedelmi forgalmunk a normális viszonyok helyreálltával szintén kedvezőbben alakul, bár az első szerződéses korszak mértékét már nem tudja elérni A rumán kereskedelem alakulása, mint a mezőgazdasági államoknál egyáltalán, az egyes évek termései által van befolyásolva és ehhez képest a jobb terméseket követő 1897., 1898., 1899. és 1904. években volt Rumániának Magyarországba és Ausztriába számottevőbb kivitele, még pedig az összkivitel 25, 30, 26, illetve 20°/o-a, az 1892-től 1906-ig terjedő időszak átlagában pedig 45 millió lei volt a hozzánk behozott rumán árúk értéke, illetőleg az összkivitel 14°/o-a. Mig 1890-től 1895-ig a rumán kivitel főiránya Nagybritannia volt, 1895-től kezdve Belgium képezi a rumán termékek főpiaczát ós Belgium és Nagybritannia mellett különösen még Olaszországban és Németalföldön találnak a rumán termékek ujabban kedvező és bő elhelyezést. Hogyha az 1893. évi szerződésünk hatása alatt alakuló kiviteli áruforgalmunkat annak megoszlása szempontiából vizsgáljuk, agy arra a tapasztalatra jutunk, hogy több oly czikkben, melyben az előző években nagyon számottevő kivitelünk volt, ezen kivitelünk vagy tetemesen alászállott, vagy teljesen megszűnt, igy : czukor-, stearingyertya-, üveg-, papiros-, czipőárúk és' közönséges faárukban. Ezen czikkekben ugyanis Rumania nagyobbrészt már maga fedezi saját szükségletét, a mi beszédes bizonyítéka a nemzeti ipar megteremtésére irányuló törekvések kedvező eredményének. Minthogy külkereskedelmi forgalmunkra ezen iparfejlesztési tövekvések ily közvetlen befolyást gyakorolnak, nem lehet felesleges, hogy a rumán királyság iparfejlesztési politikájának módját és irányát közelebbről megismerjük A rumán törvényhozásnak első intézkedése az iparfejlesztés terén az 1873. évre vezethető vissza, a mely a hazai czukor adómentessége, a ezukorgyárakhoz szükséges berendezési tárgyak vámmentessége és a ezukoripari részvénytársaságok részvényeinek bélyegmentessége utján erős impulzust adott ezukorgyárak alapítására. Ezen gyárak azonban lendületet csak 1882-től kezdve nyertek, a mikor termelésük után 100 kg.-kint 16 lei termelési prémiumban részesültok; ezen időtől kezdve sikerült a hazai gyáraknak nemcsak az ország szükségletét fedezni, hanem kiviteli forgalomra is szert tenni olyannyira, hogy Rumania megszüntette a termelési prémiumokat. A rumán nemzeti ipar megteremtésének tulajdonképeni alapját azonban az 1887. évi iparfejlesztési törvény adta meg, a melynek értelmében minden ipartelep, mely legalább 50.000 lei alaptőkével és teljes felszereléssel rendelkezik és legalább 25 munkást foglalkoztat, 5 hektárig terjedhető ingyen területet, teljes adómentességet, a berendezéshez szükséges gépek és készülékek, valamint az országban nem található nyerstermékek részére vámmentességet, Kínán iparijlèsztési politika-
