Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-828
828. szám. 35 két előföltételt a 19. czikk szintén átveszi, de kimutatásukat megkönnyíti az utolsó bekezdésben foglalt azzal a rendelkezéssel, a mely szerint a fenti 1. és 2. pontban megszabott előfeltételek teljesítésének igazolása végett elég, ha a megkereső állam illetékes hatósága tanúsítványt állit ki arról, hogy a határozat jogerőre emelkedett. Ily tanúsítvány elég, de nem kötelező, mert némely államban nincs is annak kiállítására illetékes hatóság. Hogy a tanúsítványt kiállító hatóság illetékes volt, azt, ellenkező megállapodás hiányában, a megkereső állam igazságügyi igazgatásának élén álló legfőbb tisztviselő bizonyítja. Á magyar állam területén : az anyaországban az igazságügyminister, a társországokban a bán bizonyitja a jogerőségi tanúsítvány kiállítására hivatott birói hatóság illetékességét, a mi az egyezményt előkészítő iratokban kifejezett megállapítást is nyert. Minden szerződő állam egyébiránt ugy járhat el, a mint jónak látja, vagy a mint belföldi törvényhozása megengedi, tehát némely állam fog, némelyik pedig nem fog csatoltál ni jogerősségi tanúsítványt az elmarasztaló határozathoz. A végrehajtás elrendelésére illetékes birói hatóságnak el kell fogadnia ezt a tanúsítványt, a melyet az elmarasztalt fél a 19. czikk 1-ső bekezdésében kijelölt utón támadhat csak meg. A jogerősségi tanusitványnyal megállapított vélelem tehát praesumptio juris tantum. Ha a végrehajtandó marasztaló határozathoz jogerősségi tanúsítvány csatolva nincsen, a kérdés ugy marad, a hogyan ma — az 1896. évi egyezmény hatálya alatt — áll. A megkeresett állam hatósága, a mely a végrehajtási kérelem felől határoz, a marasztaló határozatot a régi egyezményből átvett fenti 1. és 2. pont alatt felsorolt két előfeltételen kívül a 19. czikk szerint még nyelvi tekintetben is megvizsgálja. A 3. és 10. czikknek a nyelvkérdésre vonatkozó szabályai érvényesülnek a 19. czikknek ugy 3. pontjában, mint utolsó bekezdésében is, de — ami a 3. pontot illeti — a marasztaló határozatnak csak rendelkező részére kötelezők, mert pusztán a perköltségek behajtásáról lévén szó, nem lehet kivánni, hogy a marasztaló határozat indokai, a melyek igen terjedelmesek lehetnek, szintén lefordíttassanak. IV. Szegénységi jog. A 20. czikkhez. A 20. czikk, a mely a szegénységi jognak kölcsönös engedélyezését állapítja me g, azonos az 1896. évi egyezmény 14. czikkével. A 21. czikkhez. A 21. czikk megállapítja, hogy melyik hatóság illetékes a szegénységi bizoyitvány kiállítására vagy oly országban, a hol e helyett a hatóság, miután a e va gyontalanságáról meggyőződött, a fél ' szegénységi nyilatkozatát veszi át, ily nyilatkozat átvételére. felmerült itt az a kérdés, vájjon a szerződő államok hatóságai kötelesek-e legénységi bizonyítványokat kiadni (szegénységi nyilatkozatokat átvenni), vagy )e aig csak jogosultságról van-e szó. A konferenczia nem habozott kijelenteni, 10 gy a szerződő államok hatóságai erre kötelezve vannak. Előfordult azonban a gyakorlatban, hogy az egyik szerződő állam polgára, a ki szegénységi jog mellett másik szerződő államban akart pert indítani, egy harmadik nem-szerződő állam 5«
