Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.

Irományszámok - 1906-828

28 828. szám. kényszerkézbesités szabályait kell mindjárt alkalmazni. A kézbesítést kényszerkézbesítésre irányuló kifejezett kívánság hiányában elsősorban a 2. czikk szabályai szerint kell megkísérlem, mert a megkeresett állam törvényei szerint a kényszerkézbesités hatósági végrehajtó közreműködése miatt a 7. czikk értelmében költséggel járhat. Ellenben a megkeresett államnak mindjárt a kényszerkézbesités útjára kell lépnie, ha a kézbesítési megkeresésj ily kívánságot juttat kifejezésre, mert érdek fűződhetik ahhoz, hogy az ügyirat önkéntes átadásának megkísérlésével járó időveszteség megtakarittassék. A 3. czikk 1. bekezdésének utolsó mondata egyébiránt azt sem zárja ki, hogy a megkeresett állam ily kívánság hiányában is mindjárt a kényszerkézbesités szabályait alkalmazza, csakhogy ily esetben nem igényelheti a hatósági végrehajtó közreműködésével netalán felmerült költségek megtérítését. Ha a kézbesítendő irat a nyelvre nézve a 3. czikkben megállapított rendelkezéseknek megfelel, a megkereső állam azt is kérheti, hogy a megkeresett hatóság az ügyiratot valamely különös eljárás szerint kézbesittesse, föltéve, hogy ez az eljárás nem ellenkezik a megkeresett állam törvényhozásával. A most emiitett szabályt lényegben az 1896. évi egyezmény 10. czikke is tartalmazza, de nem a kézbesítésekre nézve, hanem csak egyéb megkeresésekre nézve. Nincsen ok arra, hogy ez az elv a kézbesitésekre ne nyerjen alkalmazást. Az a különös eljárás, a melynek alkalmazását a megkereső állam kérheti, vagy olyan lehet, a melyet a megkeresett állam törvényhozása is ismer, vagy olyan, a mely az utóbbi törvényhozás előtt nem ismeretes ugyan, de azzal nem ellenkezik. A 4. czikkhez. A 4. czikk arról szól, hogy a külföldről érkezett ügyiratok kézbesítése mely esetekben tagadható meg. Ezek az esetek azonosak azokkal, a melyeket az 1896. évi egyezmény 2. czikke állapit meg. Az 5. czikkhez. A kézbesítés bizonyítékáról intézkedő 5. czikk megfelel az 1896. évi egyezmény 3. czikkének azzal a kiegészítéssel, hogy a kézbesítési tanúsítványban a kézbesités alakját (2., 3. czikk) is meg kell említeni. Ezenkívül a régi szövegnél világosabb kifejezést nyert hogy az 5. czikk 2. bekezdése arra az esetre vonatkozik, ha a megkereső állam a kézbesítendő ügyiratott kettős példányban küldötte át. Kettős példányok átküldése azonban egyáltalában nem kötelező. ' A 6. czikkhez. A 6. czikk 1—3. pontjai az 1896. évi egyezmény 4. czikkének 1—3. pontjaiból vétettek át. A 3. pont kiemeli, hogy itt olyan kézbesítésekről van szó, melyeket a diplomácziai vagy konzuli tisztviselő »közvetlenül «, vagyis a külföldi ország hatóságainak igénybe vétele nélkül teljesít. Az 1. és 2. pontban szintén szereplő »közvetlen« szó már meg volt az 1896. évi egyezmény 4. czikkének 1. és 2. pontjában is. Az utolsó bekezdés két irányban különbözik az 1896. évi egyezmény 4. czikkének utolsó bekezdésétől, a melynek értelmében az előző pontok szerint