Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-828
828. szám. 25 • még pedig némely országban előzetes fokozatokon át — megérkeztek, onnan a külügyministeriumhoz kerülnek, a mely azokat saját diplomácziai hatóságához, ez pedig a külföldi külügyministeriumhoz küldi és az utóbbitól jutnak csak le a külföldi igazságügyministeriumnak, sőt esetleg kö/éphatóságoknak is közvetitésével a kézbesités teljesítésére hivatott külföldi hatósághoz. A kézbesítés eredményéről szóló közlés visszafelé ugyanezt az utat teszi meg. Magyarország indítványára a hágai IV. nemzetközi magánjogi konferenczia a konzuli közvetítés rendszerét fogadta el. E szerint kézbesités végett az ügyiratokat a megkereső állam konzula közvetlenül küldi el ahhoz a hatósághoz, a melyet a megkeresett állam e végből előre általánosságban kijelölt Hogy a kézbesítést kívánó hazai hatóságtól miképen jutnak el az ügyiratok a konzulhoz, azt az egyezmény nem szabályozza, hanem a szerződő államok belföldi szabályai részére tartja fenn. Némely államok talán közvetlenül fogják elküldetni az ügyiratokat a kézbesítést kérő hazai hatóságtól a konzulhoz, mások jövőben is szükségesnek találhatják, hogy a külföldre szánt ügyiratokat tartalom, nyelv, kiállítás és irányítás tekintetében vagy egyéb szempontból ellenőriztessék és igy akkép intézkedjenek, hogy a kézbesítést kérő hazai batóságoktól egy vagy több felsőbb hazai hatóság utján jussanak el az ügyiratok a konzulhoz. Bármint fognak is e részben az egyes államok intézkedni, annyi bizonyos, hogy az uj egyezmény 1. czikkének 1. bekezdése módot nyújt számos közbeeső hatóság mellőzésére, a mi nemcsak munkamegtakarítással jár, hanem a külföldi kézbesítések gyorsítására is vezet. A konzul, a kihez az iratok megérkeztek, azokat a megkereső állam által e végből előre kijelöli hatósághoz kézbesítési kérelemmel továbbítja. A kérelem magában foglalja ama hatóság megjelölését, a honnan az átküldött ügyirat származik, továbbá a felek nevét és állását, a czimzelt lakását s az illető ügyirat természetét (idéző végzés, Ítélet stb.). A kérelemnek a megkeresett hatóság nyelvén kell szerkesztve lennie, a mi nehézséget nem okozhat, mert a konzul tartozik módját találni annak, hogy abban az országban, a hol székhelye van, ezen a nyelven érintkezhessek a hatóságokkal. A megkeresett hatóság közvetlenül küldi vissza a konzulhoz a kézbesités teljesítéséről tanúskodó iratot vagy közli azt az okot, a mely a kézbesités teljesítésének útjában állt. Hogy ezeket az adatokat a konzul miképen bocsátja a kézbesítést kívánó hazai hatóság rendelkezésére azt — éppen ugy mint a kézbesítést kívánó hazai hatóságtól a konzulhoz vezető útnak fentebb megbeszélt meghatározását — az egyezmény szintén szabályozatlanul hagyja és a szerződő államok belföldi szabályai részére tartja fenn. Alkalmat nyújt tehát az egyezmény a visszatérő útnak is a lehető legegyszerűbb berendezésre, egyebek közt oly szabályozásra, °gy a konzul a kézbesítési kérelem elintézésére vonatkozó iratokat (a vevényt agy a kézbesités akadályáról szóló értesítést) közvetlenül küldje a megkereső ha zai hatósághoz. külö ft nellézsé gek támadnak a konzul és a megkeresett állam hatósága közt, sen ha az utóbbi a kézbesítést, hivatkozással a 4. czikkre, megtagadná, hel G,g I ez . mén y *• czikkének 2. bekezdése a kérdést, minthogy azt a konzul és a neiyi natóság egymást közt meg nem oldhatnák, diplomácziai útra tereli. Kézbesítési eljárásnak most vázolt rendszere nagy előnyökkel jár. Lehetle g6S f ZOnban ' h°gy egyes államok legalább egyelőre nem lesznek hajlandók mondani azokról a garancziákról. a melyeket véleményük szerint a diplomácziai ne y t- - • egyezmén y tehát -— a mint az 1. czikk 3, bekezdése mutatja — nem kívánja erőltetni a konzuli utat. Mindegyik szerződő állam azt teheti e Főrendi iromány. XIX. 1906—1911. 4
