Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-828
24 828. szám. Magyarország külön államiságát kellően kidomborítja, hogy az egyezmény, a mint a bevezetés kifejezetten kiemeli, az Ö Felsége uralkodása alatt álló két állam részéről ezeknek külön-külön megnevezése mellett (»pour l'Autriche et pour la Hongrie«) köttetett, továbbá hogy a meghatalmazottak közt a magyar állam részéről magyar állami tisztviselő személyében külön meghatalmazott is szerepel, végül hogy mindezeknek az aláiráá mődja szintén teljesen megfelel. Az uj egyezmény az 1896. évivel szemben a következő lényegesebb eltéréseket mutatja: a) ugy az ügyiratok közlésénél (kézbesítéseknél), mint a megkeresések egyéb fajainál (tanúkihallgatások, szemlék stb.) a hosszadalmas diplomácziai ut helyébe a konzuli közvetítés rendszerét állítja fel főszabály gyanánt; b) biztosítja — néhány kivétellel — a jogsegély nyújtásának kölcsönös ingyenességét; c) módot nyújt kényszerkézbesitések kieszközlésére és kiköti, hogy a megkeresett hatóság egyéb megkeresések teljesítésénél is alkalmazzon, ha szükséges, kényszereszközöket ; d) bizonyos korlátozások mellett lehetővé teszi, hogy a megkereső állam diplomácziai vagy konzuli tisztviselői ne csak kézbesítésekre, hanem egyéb jogsegélyre irányuló megkereséseket is teljesíthessenek közvetlenül, vagyis az illető ország hatóságainak igénybe vétele nélkül ; e) a perbeli biztosíték elengedéséből folyó kérdéseket megfelelőbben rendez és különösen megkönnyíti azt, hogy a pernyertes alperes nehézség nélkül hajtathassa végre azt az ítéletet, a mely az ő javára marasztalja el a perbeli biztosíték alól felmentett ellenfelet az eljárási költségek és kiadások megfizetésében ; f) szabályozza a szegénységi jog engedélyezésének nemzetközi hatását is; g) megszüntet egyes visszásságokat, a melyekre a személyfogság a gyakorlatban a nemzetközi jogi forgalom terén okot adhat. Felmerült az a kérdés, vájjon a polgári eljárásra vonatkozó jelen általános egyezmény mellett, köthetnek-e egjes szerződő államok egymással külön egyezményeket. A jelen általános egyezmény előkészítő iratai szerint erre a kérdésre igennel kell válaszolni, mert a jelen egyezmény a minimumot jelenti, a melyet a szerződő államok egymásnak a polgári eljárás terén nyújtani kívánnak, de mi sem áll útjában annak, hogy a szerződő államok közül azok, a melyek a nyelvnél, a földrajzi fekvésnél, az intézmények hasonlóságánál vagy különös kölcsönös bizalomnál fogva közelebb állanak egymáshoz, szorosabb külön egyezményekre lépjenek. A jelen egyezmény egyes czikkei a külön egyezményeket kifejezetten fentartják, ha ilyeneknek lehetősége különösen előtérbe nyomul, vagy ha e részben kétség támadhatna. Ebből azonban nem következik, hogy más esetekben ily külön egyezmények köthetők nem volnának; föltéve természetesen, hogy ezçk a külön egyezmények a többi szerződő államoknak az általános egyezménynyel biztosított jogait nem érintik. I. Peres és nem-peres ügyiratok közlése. Az 1. czikkhez. Az 1896, évi egyezmény 1. czikke általános szabályként azt állította fel, hogy polgári vagy kereskedelmi ügyekben kézbesítés végett az iratokat diplomácziai utón kell átküldeni az egyik államból a másikba. Ez az ut igen hosszadalmas, mert követése mellett az iratok, miután az igazságügyministeriumhoz
