Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.

Irományszámok - 1906-833

833. szám. 155 bizományára nézve 1852. évi június hó 13-án, Szász-Coburg és Go thai Ferdinánd hitbizományára nézve pedig 1852. évi február hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával hitbizományi hatóságul a főudvarnagyi hivatalt jelölte volt ki. A 4. §. 3. pontja a 3. §. 1. és 2. pontjában emiitett személyek után örökösödést, hagyományt vagy általában hag3^atékot tárgyazó perekben a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörét a magyar szent korona országaiban fekvő hagyatéki ingatlanokra föltétlenül megállapítja, bárhol volt az örökhagyó utolsó rendes lakhelye. A 4. §. 3. pontja szerint továbbá ilyen perekben a magyar főudvarnagyi bíróság lesz hivatva eljárni a hagyatéki ingóságokra nézve is, bárhol feküdjenek azok, ha az örökhagyó utolsó rendes lakhelye a magyar szent korona országaiban volt. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik, hogy a magyar szent korona országain kivül fekvő hagyatéki ingatlanokra vagy oly örökhagyó ingóságaira, akinek utolsó rendes lakhelye a magyar szent korona országain kívül volt, a peres eljárás a viszonosság követelményeihez képest az illető másik államban fennálló jogszabályok értelmében illetékes bíróságnak engedtessék át. Nem zárja ki azonban a 4. §. 3. pontjának szövege azt, hogy abban az esetben, ha a 3. §. 1. vagy 2. pontjában emiitett valamely örökhagyó utolsó rendes lakhelye oly külföldi államban volt, a mely saját bíróságainak hatáskörét az utolsó rendes lakhely alapján ily idegen örökhagyókkal szemben nem állapítja meg, a magyar főudvarnagyi bíróság az ily külföldi államban maradt hagyatéki javak tekintetében is eljárhasson, ha erre nincs is más alap, mint az, hogy a hagyatékhoz a magyar szent korona országaiban fekvő ingatlan is tartozik. A 4. §. 4. pontja szerint pedig a 3. §. 1. és 2. pontjában emiitett személyek ellen indított eg}^éb polgári peres ügyek, ha azokban a főudvarnagyi bíráskodás hiányában a magyar szent korona országainak valamelyik rendes bírósága volna, illetékes, a magyar főudvarnagyi biróság hatáskörébe fognak tartozni. Ezekben, úgyszintén az előbbi pont alatt említett perekben eddig a főudvarnagyi hivatal bécsi bírói tanácsa ós felsőbb fokon a bécsi fellebbviteli bíróságok jártak el. A 4. §. 5. pontja minden kétség elkerülése végett kifejezetten a magyar főudvarnagyi biróság hatáskörébe utalja az e §. 1—4. pontjaiban felsorolt perekbői a 3. §. 1. ós 2. pontjában emiitett személyek ellen végrehajtás elrendelése iránt előterjesztett kórelem elintézését. Megfelel ez az 1881 : LX. t-ez. 2. §-ában is kifejezett annak az általános elvnek, mely szerint a végrehajtást a perbíróság rendeli el. A 4. §. 6. pontja a 9. §. alá nem eső nem peres ügyekből a 3. §. 1. és 2. pontjában említett személyek ellen végrehajtás elrendelése iránt előterjesztett kérelem elintézéséről rendelkezik ós ezeket is a magyar főudvarnagyi bíróság hatáskörébe utalja, ha a végrehajtás elrendelésére a főudvarnagyi bíráskodás hiányában kizárólag a magyar szent korona országainak valamelyik hatósága volna illetékes. Nem tartozik e szerint a magyar főudvarnagyi biróság hatáskörébe a végrehajtás elrendelése, ha az a 3. §. 1. és 2. pontjában e

mlitett személyek ellen olyan nem peres ügyből kéretnék, a mely a 9. §. alá esik, m

ert ilyen végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem felől a 9. §. 6. pontjánál f°gva a magyar főudvarnag}

7

i bíróság elnöke, mint egyesbiró határoz, nem pedig a magyar főudvarnagyi biróság. Ilyen eset lehet például az, ha a foudvarnagyi bíráskodás alá nem tartozó személy hagyatéki ügyében költségekben marasztaló bírói határozat végrehajtását kell a 3. §. 1. vagy 2. pontjában emiitett személy ellen elrendelni. 20 *