Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.

Irományszámok - 1906-833

156 833. szám. A4. §. 6. pontjára következő bekezdés akképen intéakedik, hogy a 3. §. 1. pontjában emiitett személyek, vagyis a királyi ház tagjai a íőndvárnagyi bíráskodásról érvényesen le nem mondhatnak. Ennek oka az, hogy a főudvarnagyi bíráskodás első sorban a királyi háznak és nem annyira az egyes tagoknak privilégiuma. A 3. §. 2. pontjában emiitett személyekkel szemben e tételnek megtörditottja áll és ezért az utóbbiak a íoudvarnagyi bíráskodásról esetről-esetre lemondhatnak. A 4. §. utolsóelőtti bekezdése ugy rendelkezik, hogy a 3, §. 3. pontjának vagyis a területenkívüliséget élvező személyek önkéntes alávetésének esetében a magyar Íoudvarnagyi biróság jár el mindazokban az ügyekben, a melyekben azt a felet, a ki ellen az eljárás irányul, a nemzetközi jog értelmében megillető területenkívüliség hiányában a magyar szent korona országainak valamelyik hatósága volna illetékes. Nem nyer ez a szabály alkalmazást, ha a területenkívüliséget élvező személy magát önként a rendes és nem a főudvarnagyi bíróságnak veti alá, mert ebben az esetben a nemzetközi jog értelmében is az a biróság illetékes, melynek magát az alperes alávetette, tehát a rendes, nem pedig a íoudvarnagyi biróság. Önkéntes alávetés nélkül a íoudvarnagyi biróság területenkívüliséget élvező személyek ellen indított perekben soha sem járhat el. Ellenben a rendes biróság az önkéntes alávetéstől függetlenül jár el oly perekben, a melyekre a területenkívüliség a nemzetközi jog értelmében nem terjed ki. Azokat a pereket, a íHelyekre a nemzetközi jog értelmében a területenkívüliség nem terjed ki, és a melyek ennélfogva az önkéntes alávetéstől függetlenül a rendes biróság hatáskörébe tartoznak, az uj polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat 9. §-a jelöli meg. A 4. §. utolsó bekezclése a 3. §-ban említett személyek pertársait is részesiti, még pedig méltányossági tekintetnél fogva, a kivételes bíráskodás kedvezményében. A 4. §. utolsó bekezdésének rendelkezése a magyar főudvarnagyi biróság perbeli hatáskörére van korlátozva, mert nincsen ok arra, hogy a magyar főudvarnagyi bíróságnak nemcsak perbeli, hanem ezenfelül még a végrehajtás elrendelése körüli hatásköre is kiterjedjen azokra a pertársakra, a kik nem tartoznak a 3. §-ban emiitett személyek közé. 5. §. Az 5. §. a magyar főudvarnagyi biróság hatáskörét a rendes bíróságokéval szemben határolja el. Minthogy a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élvezőkkel szemben a 4. § utolsóelőtti bekezdése értelmében a magyar főudvarnagyi biróság hatásköre csak azokra a perekre szorítkozik, a melyelv re a területenkívüliség kiterjed, mig ily személyeknek egyéb perei — az uj magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat 9. §-a szerint is — a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak : ennélfogva a területenkívüliséget élvezők pereire nézve a határvonalat a mag}

7

ar főudvarnagyi biróság és a rendes biróságok hatásköre közt az 5. §-ban megállapítani nem szükséges és igy az utóbbi §. rendelkezései nem is vonatkoznak a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élvezők pereire. Vannak ugyan az 5. §-ban felsorolt perek közt is olyanok (igy például mindjárt az 5. §. 1. pontja alatt emiitett perek), a melyek a területenkívüliséget élvezőkkel szemben is a rendes biróságok hatáskörébe tartoznak, de ennek oka nem az, hogy a szóban forgó perek az 5. §-ban fel vannak sorolva, hanem az, hogy e perekre 'a területen-