Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-832
8B2. szám. IIB Annál a különleges viszonynál fogva, melyet a történelmi fejlődés alapján a kath. egyház a magyar államban elfoglal, a kath. lelkészek kongruarendezését is eme külön jogalapon, a királyi főkegyúri jog alapján a nagyobb egyházi javadalmasok közreműködése és hozzájárulása mellett kellett megindítani és végleges befejezéshez juttatni. A kezdeményező lépéseket erre nézve már elődeim is megtették és úgy a leikészi kongrua biztosításának, mint egyéb azzal szoros összefüggésben levő nagyfontosságú kérdéseknek, nevezetesen: a párbér, a kegyuraság, a stóladíjak és a gör kath. lelkészségek szabályozásának alapos megoldása czéljából Ő Felségének mint Főkegyurnak legmagasabb elhatározásai alapján a kath. közp. kongrua bizottságot létesítették. E bizottság, mely az egri bibornokérsek elnöklete alatt a püspöki kar kiküldötteiből, az érdekelt ministeriumok képviselőiből és az Ö Felsége felhatalmazása alapján meghívott egyházi és világi férfiakból áll, az Ö Felsége által jóváhagyott szabályzatok alapján Timon Ákos központi előadójának közvetlen közreműködése mellett épen akkorra fejezte be előzetes munkálatait, a midőn Ö Felsége legmagasabb bizalma alapján a vallás és közoktatásügyi ministerium vezetését átvettem. Megállapítva találtam egyfelől az összes kath. lelkészek és segédlelkészek jövedelmi kataszterét és igy tiszta világos képet találtam a fedezendő szükségletnek nagysága tekintetében, másfelől megállapítva találtam a nagyobb egyházi javadalmak: érsekségek, püspökségek, székes- és társaskáptalanok, javadalmas apátok és prépostok, összesen 67 nagyjavadalom jövedelmi kataszterét is, amiből tájékozást szerezhettem magamnak az iránt, hogy a nagyjavadalmak vagyoni ereje egyéb egyházi czéljaik veszélyeztetése nélkül milyen mértékben vehető igénybe az alsó papság kongruarendezésének czéljára. Ily kedvező körülmények között tárczám átvétele után azonnal megtettem az első lépéseket, hogy a kath. lelkészek kongruarendezésének rég vajúdó ügyét mielőbb befejéshez juttassam és a jelen novelláris törvényjavaslathoz szükséges előfeltételeket addig is biztosítsam, amig az általam fentebb jelzett gyökeres és végleges rendezés valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve bekövetkezhetik. Még 1906. évi november 22-én sikerült Ö Felsége legkegyelmesebb elhatározását kieszközölnöm arra nézve, hogy a kath. központi kongruabizottság a végleges rendezés előfeltételeit képező és fentebb már érintett nagyfontosságú kérdések kikapcsolása mellett, közvetlenül a kath. lelkészek és segédlelkészek kongruájának rendezésével foglalkozhassék, nevezetesen haladéktalanul javaslatot tehessen arra nézve, hogy a kath. alsóbb világi papság kongruájának biztosítása czéljából szükséges összeg milyen forrásokból fedeztessék, valamint hogy a nagyobb egyházi javadalmak tehermentes jövedelme milyen mértékben vétessék igénybe és az igénybe vett hozzájárulás állandó beszolgáltatása miképen biztosittassék ? Ugyanebben a legfelsőbb elhatározásban Ö Felsége, mint főkegyur, elrendelte azt is, hogy a kongruaszükséglet összegének megállapitása tekintetében az 1896. évben ^rendelt jövedelmi összeírások alapul vétele mellett irányadóul szolgáland az, hogy minden latin- és görögszertartású kath. plébánia lelkésze — a mennyiben teljes képesitettséggel bir — jövedelmének 1600 koronára, minden rendszeresített segédlelkész pedig jövedelmének 1000 koronára való kiegészítését igényelheti °lyképen, hogy a segédlelkészek teljes ellátásának pénzértéke 500 koronával számítva, kongruájukba bctudassék. A kongruabizottság az Ö Felségétől nyert legkegyelmesebb utasítások alapján azonnal megkezdette működését. Mindenekelőtt a már rendelkezésre álló előmunkálatok alapján megállapította a kongruaszükséglet összegéi, majd a fedezetre vonatkozó javaslatában az eddigi történelmi fejlődés alapján kimondotta, hogy a 15*
