Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.
Irományszámok - 1906-770
52 770. szám. Mindez természetesen csak akkor érvényesül, ha a bejelentés a másik Unio-államban az előirt határidőn belül megtörténik és csak azokra az unióbeli államokra vonatkozik, a melyekben a találmány e határidőn belül utólag bejelentetik. Ezt az elsőbbségi határidőt, a melyet a párisi Unio-alapegyezmény 6 hónapban állapitott meg, a bruxellesi pótegyezmény 12 hónapra terjesztette ki. A határidő ily kiterjesztése nagy előnyökkel jár. A feltaláló ugyanis találmányának értékét a rendelkezésére álló egy évi idő alatt kitapasztalhatja és találmányát más államokban csak akkor jelenti be, ha e tapasztalatai kedvezők. A szabadalom kieszközlésére a hat hónap ugyanis tényleg nagyon rövidnek bizonyult ; áll ez különösen oly államokra nézve, a melyekben felülvizsgálati rendszer van (Németország, Ausztria), mert az újdonság kérdésének vizsgálatára a hat hónapi idő nem elegendő. De nem mutatkozott e határidő elegendőnek még az oly államokra nézve sem, a melyekben a gyorsabb lefolyású felszólamlási rendszer áll fön, mert ez utóbbi mellett sem fejeződik be az eljárás rendszerint ennyi idő alatt. Az elsőbbségi határidő kiterjesztésével most már egy teljes évi idő áll hátrányosabb helyzetbe jutásának koczkáztatása nélkül az első bejelentéstől számitva a bejelentőnek rendelkezésére a végből, hogy a találmányát más államokban is bejelentse, egyszersmind pedig lehetővé válik, hogy a külföldi államokban való bejelentésekkel felmerülő költségek czélszerűen megoszthatók, sőt az esetben, ha a rendelkezésre álló egy év alatt a találmánynak valamely külföldi államban való bejelentése a tapasztalat szerint érdemesnek nem mutatkozik, egészen megtakaríthatók is legyenek. Másfelől tagadhatlan, hogy az elsőbbségi határidő kiterjesztése azzal a a hátránynyal jár, hogy a feltaláló hosszabb ideig marad bizonytalanságban az iránt, vájjon bejelentését nem fogja-e lerontani az Unio-államok valamelyikében előzőleg tett hasonló találmányi bejelentés, de ez a körülméiry a föntebb felsorolt előnyökkel szemben nem birhat döntő jelentőséggel. Idevonatkozókig megjegyezni kivánom, hogy a jelen törvényjavaslat 3. §-ában indokoltnak mutatkozott oly rendelkezést felvenni, a mely szerint az unióbeli külföldi államok polgárait a külföldön már eszközölt találmányi bejelentés alapján megillető elsőbbségi jogot az érdekelteknek a találmány itten való bejelentése alkalmával kifejezetten igénybe kell venniök. Ez a rendelkezés a hazai találmányi bejelentések érdekében ellensúlyozza a külföldiek részére az Unió által biztositott előnyöket azon mértékig, mely az ipari tulajdon nemzetközi oltalmának természetes határát is képezi. Szintúgy a teljes világosság kedvéért és a hazai feltalálók egyenlő elbánásban való részesitósét bitositandó, ugyancsak az idézett szakÍSZ kimondja, hogy a szóban levő elsőbbségi jogokat belföldiek külföldön eszközölt bejelentés alapján belföldön nem vehetik igénybe. A 4. b) czikk, a mely a párisi főegyezménybe a bruxellesi pótegyezmény által iktattatott be, az egy és ugyanazon találmányra más-más országokban megszerzett szabadalmaknak egymástól független voltát mondja ki. Ez felel meg ugyanis egyedül a szabadalom jogi természetének és azon gyakorlati szempontnak is, mely ahhoz fűződik, hogy a feltalálónak módjában álljon szabadalmát minden országban, a hol ilyet szerzett, csakis addig fentartani, amig ahhoz neki ott közvetlen anyagi érdeke fűződik. Az 1895 évi XXXVII. t.-cz. megalkotása előtt nem érvényesült ez az elv Magyarországon, a mennyiben a régebben fennállott szabadalomügyi szabályok az oly szabadalmakra (privilégiumokra) nézve, a melyek már kültöldön
