Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.
Irományszámok - 1906-770
770. szám. 43 Olaszország, Norvégia, Németalföld, Portugália, Svédország, S váj ez és Tunis között fennálló Unió nemzetközi irodája költségeinek fedezésére vonatkozólag Madridban 1891. évi április hó 15-ón felvett (egyezmény erejű) jegyzőkönyv. Ez a jegyzőkönyv 1898. évi január hó 1-én lépett hatályba. 4. Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi márczius hó 20-án Parisban kötött nemzetközi egyezmény értelmezésére és alkalmazására vonatkozólag Belgium, Brazilia, Francziaország, Guatemala, Olaszország, Németalföld, Norvégia, Portugália, Svédország, S váj ez, Spanyolország és Tunis között 1891. évi április hó 15-én létrejött megállapodás. Ez utóbbi megállapodás azonban még az azt megalkotó államokra nézve sem lépett hatályba, mert az illető államok által való egyhangú megerősitóse mindezideig nem következett be. Szüksége merült fel tehát annak, hogy az ebben az egyezményben lefektetett alapelveket újra tárgyalás alá vegyék s ez az indok, de főleg az Unióhoz tartozó államok részéről mindinkább megnyilvánuló amaz óhajtás, hogy az Unióhoz a többi államok, különösen a Németbirodalom, Magyarország és Ausztria részéről való csatlakozás is lehetővé tétessék : inditotta az Unió-államokat arra, hogy az Unio-főegyezmény határozmányait megfelelő revisio alá vegyék. E czélból hivatott egybe a belga kormány által 1897-ben Bruxelles be a IV. Unio-értekezlet, a melyen 15 Unió-állam és 7 az Unióhoz még nem csatlakozott állam vett részt, az utóbbiak közt Magyarország, Ausztria és a Németbirodalom is. Az ezen értekezleten létrejött megállapodások még további tárgyalásoknak diplomacziai úton való folytatását tették szükségessé, úgy hogy azoknak egyezménybe való foglalása csak három év múlva következhetett be. A bruxellesi konferenczia eredménye tehát az 1900. évi deczember hó 14-én megkötött két bruxellesi pótegyezmény, a melyek közül az egyik az 1883. évi márczius hó 20-iki párisi Unio-főegyezménynek, a másik pedig a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása iránt Madridban 1891. évi április hó 14-ón kötött egyezménynek módositását és kiegészítését tartalmazza. A szabadalmi ügy terén a bruxellesi értekezleten két fontos kérdés nyomult előtérbe és nyert is megoldást, nevezetesen a bejelentésekre nézve az elsőbbségi idő meghosszabbításának, továbbá a szabadalmazott találmányok gyakorlatba vételi kötelezettségének kérdése. Ugyanekkor a védjegyoltalmat illetőleg tisztázást nyert, hogy a védjegyoltalom megtagadásának mily feltótelek mellett lehet helye. Az értekezlet további fontos mozzanatát képezte még a tisztességtelen verseny ellen irányuló intézkedéseknek az Unio-egyezmény keretébe való bevonása is. Az ipari tulajdonjogok kölcsönös nemzetközi védelmét biztositó Uniónak nagy jelentősége, abban a jelentékeny haladásban nyilvánul, a melyet az ipari tulajdonjogoknak az Unió által biztositott fejlesztése és fokozott oltalma eredményeképen az Unióhoz csatlakozott államok ipara szembetünőleg felmutat. A fentebb emiitett 1873. évi wieni I. nemzetközi szabadalmi congressuson még erős pártja volt az u. n. szabadalom ellenes irányzatnak, a mely a. találmányok szabadalmazásának jogosultságát in thesi tagadta és a szabadalmi oltalom jogintézményének megszüntetésére törekedett. Az a hatalmas ipari fellendülés azonban, a mely különösen az északamerikai EgyeültAllamokban és a Németbirodalomban az ipari találmányoknak szabadalmi 6*
