Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.
Irományszámok - 1906-770
44 770. szám. oltalomban való részesítésével kapcsolatban mutatkozott, félreismerhetetlenné tette, hogy a találmányi szabadalmak az iparfejlesztés jelentős tényezőiül kell hogy tekintessenek, minélfogva a szabadalomellenes irányzat bukásának be kellett következnie. Ez pedig egyszersmind annak a mozgalomnak az eredménye, a mely végkifejlődésében a nemzetközi Unió megalakulása r;i vezetett. Az Unió pedig a találmányok és általában az ipari tulajdonjogok oltalmának iparilag és közgazdaságilag egyaránt észlelhető nagy jelentőségét a nemzetközi viszonylatokban is — ma már huszonöt évi fennállásának positiv eredményeivel — igazolta. Az Unió fennállásának és működésének ily positiv eredménye első sorban az, hogy ma már aligvana világnak oly állama, a melynek törvényhozása az ipari tulaj donjogok védelméről ne gondoskodott volna, mig az Unió létrejötte előtt az ipari tulajdon oltalmát biztositó törvények oly kulturális tekintetben előrehaladott országokban is hiányoztak, aminők Németalföld és Dánia. Az Unió igyanis egyfelől eleven érintkezési pontokat teremtett az ipari tulajdonjogokat érintő nemzetközi viszonylatokban, előidézte az ipari tulajdonjog tudományos művelését és a joganyagnak lehető teljes kiképzését az internationalis szempontok szerint is. és másfelől reáirányitotta a világ figyelmét azokra a jelentékeny ipari eredményekre, a melyeket az ipari tulajdon védelmét megfelelőleg biztositó törvényekkel biró országok ez alapon elérni képesek voltak. E mellett az Unió fennállása biztositja az ipari tulajdon védelmére szolgáló intézmények további egységes fejlesztését, a folytonos és a gyakorlati élet tapasztalatain nyugvó öntudatos haladást. Az Unió-egyez menyek ugyanis csakis a leglényegesebb, sarkalatos alaptételeket és az ezeken nyugvó szabályozást tartalmazzák; az egyezményekbe felvett határozmányok pedig évek hosszú során át ugy gyakorlati, mint tudományos téren tett tapasztalatok eredményeként jelentkeznek. Ep ezért az egyezményekben rendelkezéseiben kifejezésre jutó oltalmi alapelvek mintegy általánosan elismert érvényüeknek tekinthetők és igy zsinórmértékül is szolgálhatnak bármelyik ország idevágó törvényhozási munkálatainál. Az Unio-határozmányok tehát mintegy előkészitik a különböző államok iparjogvédelmi törvényei közt ma még mutatkozó különbségeknek kiegyenlítését, sőt utat mutatnak e részben. Az Unio-határozmányok általilykép megteremtett egyöntetűség teszi egyúttal lehetővé egyrészt, hogy az Unióhoz tartozó összes államok polgárai a találmányi szabadalmak, minták, védjegyek, kereskedelmi nevek és czégek tekintetében, valamint a hamis származási megjelölések és a tisztességtelen verseny ellenében — a viszonosság alapján — oltalmat élvezzenek, azaz részükre e tekintetben ugyanazok a jogok vannak biztosítva, mint a melyekre az egyes államok saját törvényei alapján a belföldieknek van igényük, másreszt, hogy az Unióhoz tartozó államok polgárai ezen oltalmat egyszerűbben, olcsóbban, sőt gyorsabb eljárás mellett vehetik tényleg igénybe. Ezt a czélt szolgálja továbbá az Unió központi szerve, az ipari tulajdon védelmére Bernben fennálló nemzetközi iroda, (Bureau international de l'Union pour la protection de la propriété industrielle), a mely a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozását eszközli, lehetővé téve a védjegyeknek a hazai állami>an való elsőbbséggel a többi unióbeli államokban való oltalmazását. E mellett az iroda az ipari tulajdonjogokra vonatkozó kérdésekben felvilágosítással és tájékoztatással szolgál és általában fentartja az egyes Unió-államok közt a folytonos szellemi kapcsolatot, a mely czélra a »La Propriété Industrielle« czimű havonként megjelenő lapot adja ki. E lap az
