Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.
Irományszámok - 1906-770
42 770. szám. Ennek meg felelőleg e II-ik nemzetközi szabadalmi congressus határoz mányai már nemcsak a találmányok és minták védelmére, hanem a védjegyek, név, czég és az ipari kitüntetések védelmére is kiterjeszkedtek. Az ott megalakitott állandó bizottság által kidolgozott egyezmény tervezet volt első csirája a nemzetközi Uniónak. Ez az egyezmény-tervezet azonban számos oly alapelvet ölelt fel, a melyet a congressuson résztvevő államok legtöbbje nem tehetett magáévá, minélfogva a franczia kormány kezdeményezésére egy ujabb, csak a leglényegesebb alapelveket tartalmazó tervezet dolgoztatott ki, a mely a franczia kormány által Parisban 1880-ban egybehivott III. nemzetközi conferentián vétetett tárgyalás alá. Ez a javaslat képezi alapját a Parisban 1883-ban tartott IV. nemzetközi conferentián véglegesen s egyhangúlag elfogadott és iiü yaiiez év márczius hó 20-án alá is irt első nemzetközi Unió-egyez menynek. Ez az Unio-egyezmény a szerződő felek által megerősíttetvén, 1884. évi július hó 7-én lépett hatályba. Az Unió rendszerének tökéletesebbé tétele és az ipari tulajdonjogok oltalmára vonatkozó alaprendelkezések továbbképzése érdekében a most einlitett egyezmény kimondja, hogy időről időre nemzetközi értekezletek tartassanak az Unióhoz csatlakozott államok valamelyikében. Az első úgynevezett revisio-értekezletet 1886-ban Rómában tartották meg. Az ez értekezleten hozott határozatok a találmányok gyakorlatba vételére, továbbá a származási hely megjelölésével jogtalanul ellátott árúk lefoglalására és az Unio-egyezmény végrehajtásának módozataira vonatkoztak. Miután azonban Francziaország az ez értekezleten hozott határozatokat nem fogadta el, azok hatályba nem léptek és az Unio-határozmányok továbbfejlesztése csak a Madridban 1890-ben megtartott értekezlet határozmányaiban nyert megvalósulást és pedig gyakorlatiasabb irányban. Abból a tapasztalatból indulva ugyanis ki, hogy mily nehézségekbe ütközik az Unió-főegyezmény határozmányainak megváltoztatása vagy pótlása tekint etében minden Unio-állam részéről megkívánt hozzájárulás megnyerése, azaz a teljes egyöntetűség elérése, a madridi értekezlet azt az ujabb felfogást emelte érvényre, hogy az Unió keretén belül az egyes államoknak szűkebb körű szövetkezése is helyt foglalhasson. Ez alapon Madridban az érintetlenül fentartott Unio-főegyezmény mellett négy külön egyezmény köttetett, a mely egyezmények határozrnányai a párisi Unio-főegyezményhez csatlakozott államok közül is csak azokra az államokra bírnak érvénynyel, ;i melyek ezekhez a külön egyezményekhez külön és kifejezetten hozzájárultak, vagy hozzá fognak járulni. Ezek — az u. n. négy madridi egyezmény — a következők : 1. Az árúkon lévő hamis származási megjelölések megakadályozása iránt Brazília, Francziaország, Nagybritannia, Guatemala, Portugália, Spanyolország, Svájcz és Tunis között Madridban 1891. évi április hó 14-én kötött megállapodás. Ez a megállapodás 1892. évi július hó 15-én lépett hatályba. 2. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozása iránt Belgium, Spanyolország, Francziaország, Guatemala, Olaszország, Németalföld, Portugália, Svájcz és Tunis között Madridban 1891. évi április hó 14-ón létrejött megállapodás. Ez az egyezmény 1892. évi július hó 15-én lépett hatályba. A nemzetközi iroda 1893. évi január hó 1-én kezdte meg működését. 3. Az ipari tulajdon védelmére Belgium, Brazília, Spanyolország, az északarnerikai Egyesült-Államok, Francziaország, Nagybritannia, Guatemala,
