Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-754

754: szám. :ÍOI fogva sérelmesnek tartotta. A tokaj-hegyalj ai bortermelők azt óhajtják, hogy a házasitási tilalom csak a tokaji borvidék területén belül tartassék fenn, azonban engedtessék meg, hogy az a tokaji bor, a mely a tokaji borvidék területéről már kivitetett, más borral házasitható legyen. Vannak (ugyanis, különösen némely esztendőben, olyan borok is à Tokaj-Hegyalján, a melyek a tokaji borvidéknek nem méltó képviselői, a melyekre tehát nemcsak nem szükséges, de nem is indokolt, sőt egyenesen hátrányos a feltétlen házasitási tilalom kiterjesztése, mert igy vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon nyomott áron találnak vevőre. A törvényjavaslat 18-ik §-a — összhangzásban a 11. §. második bekezdésében foglaltakkal — ezt a kérdést egészen a tokaji bortermelők óhajának megfelelően rendezi. Ennek remélhetőleg az lesz a következménye, hogy a tokaji bor iránti kereslet emelkedni fog, különösen ha a szeszezés el lesz tiltva az új törvényben ; mert a tokaji borokat más borok feljavítására bizonyára szivesén fogják keresni, és remélhetőleg illő áron meg is fogják fizetni. Emellett a házasitási tilalomnak a tokaji borvidék területén belül való fentartásával és a 20—28. §§-ok szerint tervezett zárt területre vonatkozó rendelkezésekkel teljesen el lesz érve az a czól, hogy a tokaji borok a maguk tiszta eredetiségében meg íognak tartatni, s ennek az lesz a természetes következménye, hogy a ki tiszta valódi tokaji bort akar vásárolni, az azt teljes bizalommal közvetlenül a tokaji borvidékről fogja beszerezni, a honnan az idézett §-okban foglalt rendelkezések következtében más, mint valódi tokaji bor nem is lesz kivihető. A 19. §. természetes folyamánya 18 §-ban foglalt rendelkezésnek. A 20—28. § okhoz. A 20—28. §§-okban foglalt rendelkezések a tokaji bortermelők azon régi óhajtásának tesznek eleget, hogy a tokaji borvidék zárt területté nyilvánittassék olyan értelemben, hogy oda idegen bort csakis az ottani helyi fogyasztás czéljaira legyen szabad bevinni, kivinni pedig a tokaji borvidék területéről ne legyen szabad olyan bort, a mely nem ott termett. Ez kétségkívül rendkívül fontos kérdés a Tokaj-Hegyalja bortermelésére nézve, mert az ottani borok jó hírnevének igen sokat ártott az, hogy a tokaji borvidék területére nagy mennyiségű idegen bort vittek be, s azt ott tokaji borral keverve s a tokaji borvidék területén fekvő vasúti állomásokon feladva, valódi tokaji bor gyanánt szállították a vevőknek. Sőt megtörtént, hogy a tokaj—hegyaljai vasúti állomásokra czimezett idegen borszállitmányokat ki se rakatták a vasúti kocsikból, hanem azokat onnan vagy új fuvarlevéllel, vagy egyszerűen átrovatolás utján továbbították, ez által azt a látszatot keltvén, mintha az illető bor a tokaji borvidékről származnék. A tokaji bor jó hirét rontó és a vevők megtévesztésére irányuló ezen visszaéléseknek csakis a törvényjavaslat 20. és 23. §-aiban lefektetett elvek alapján lehet elejét venni. A 21., 22., 24—28. §-okban foglaltak, részint a 20. és 23. §-ok rendelkezéseinek természetes folyamányai, részint pedig a végrehajtás, s az ellenőrzés czéljából szükségesek. Zemplén vármegye törvényhatósága annyira érezte az itt tervezett intézkedések szükségét, hogy már az 1904 évben szabályrendeletileg akart hasonló intézkedéseket életbelóptetni. Az erre vonatkozólag alkotott, vár-