Főrendiházi irományok, 1906. XVI. kötet • 686-721. sz.
Irományszámok - 1906-687
LOO 687. szám. Az e szakaszokban foglalt rendelkezések közül uj az, mely a pénzügyministert felhatalmazza, hogy községi szeszfőzdék létesitésére egyes községeknek megfelelő segélyt engedélyezzen. E rendelkezésnek szükségét s közgazdasági szempontokból is kivánatos czélzatát az általános részben már ismertettem s itt még csak azt jegyzem meg, hogy ebben a segélyezésben első sorban azokat a községeket kivánja a javaslat részesiteni, melyeknek területén íőleg a gyümölcstermelés űzetik, s a gyümölcs minőségére való tekintettel, az szeszszé való feldolgozás utján értékesíthető legjobban. Ezek a szakaszok a termény mennyisége szerinti adóztatás esetére a gyümölcspálinkát termelő szeszfőzdék számára eddig adott 15°/o leengedést jel cinciik 20%-ra, az olyan szeszfőzdéknél pedig, melyek a községben telepes mezőgazdák által közös számlán tartatnak üzemben, felemeli 26°/o-ra. A 35—47. £-ok a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás utján történő adóztatást szabályozzák a jelen indokolás általános részében már tüzetesen ismertetett okokból és az ugyanott megjelölt azon módon, hogy a főzőkészülékeknek az átalányozás alapjául veendő napi termelőképességót a tényleges termelőképességet jobban megközelitő mértékre emelik. Változatlanul hagyják azonban e szakaszok a szesztermelési anyagokra nézve jelenleg is megállapitva levő alkoholnyeredéket, de az e rendelkezéseket tartalmazó 38. §. ezt az alkoholnyeredéket csak a belföldi anyagokra nézve állapítja meg, mig a külföldi gyümölcs alkoholnyeredékének megállapítását a pénzügyministernek tartja fenn. Ez a rendelkezés azért vált szükségessé, mert mint az általános részben már emiitettem, egyes években jelentékeny mennyiségben külföldi gyümölcs fszilva) is került feldolgozásra, mely a belföldinél magasabb alkoholnyeredékkel bir; ezért a jövőben ilyen gyümölcs tényleges alkoholnyeredéke szakértők által fog megállapittatni, és az igy megállapított tényleges nagyobb alkoholnyeredek alapján lesz külföldi gyümölcs feldolgozása esetében az adóátalány megszabandó. A 48. §. a szeszadónak megváltás utján történő fizetésének feltételeit azonos módon szabályozza, mint ezek a feltételek eddig rendeleti utón szabályozva voltak. A 49—64. §-ok a termelt alkohol mennyiségének a szeszmérőgép jelzése, vagy gyűjtőedény alkalmazása mellett való megállapítására vonatkozó lényegileg azonos olyan rendelkezéseket tartalmaznak, mint a milyenek jelenleg is érvényben vannak. Ezen emiitett rendelkezések közül csak egyeseken tótettek a lényeget nem érintő módosítások, mint a milyen az is, hogy azoknak a követelményeknek meghatározása, melyeknek a szeszfőzőkészülók berendezése megfelelő kell, hogy legyen a végre, hogy szeszmérőgép alkalmazható legyen, rendeleti útnak tartatik fenn. Ez abból az okból mutatkozik szükségesnek, inért a szeszfőzőkészülékek berendezése az ipari technika fejlődése folytán gyakran változik, miért is lehetővé kell tenni azt, hogy az üzem szempontjából czélszérű újításoknak gyakorlati alkalmazásba vétele akadályokba no ütközzék s hogy ily czélból az ellenőrzési követelmények az alkalmazásba veuni szándékolt főzőkészülék minőségéhez képest rendeleti utón legyenek módosíthatók. A 65—72. §-ok a szesznek a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék üzleti helyiségeiből, vagy szabadraktárból való elszállítását szintén azonos módon szabályozzák, mint az most is szabályozva van s csupán a fogyasztási adóról vezetendő száinádasokra vonatkozólag tartalmaznak némely csekélyebb jelentőségű, a, gyakorlatban czélszerünek bizonyult módosítást. Az égetett szeszes folyadékok finomítását és nemesítését szabályozó
