Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.

Irományszámok - 1906-685

685. szám. 465 A közlekedő vonatok napi átlagszáma 1904. évben 36, 1905. » 41, 1906. » 45, 1907. » 50 vonat, vagyis az emelkedés 1904—1907. évek közt lereken 40°/o. E mellett a folyó évben a napi maximum 60—64 vonat közt váltakozott. E nagyarányú forgalommal szemben, mely különösen a kompolás szünete idején mutat ugrásszerű emelkedést, midőn a Szabadka —dálja—eszéki viszonylat forgalma is India—Mitrovicza—Vinkovczén át bonyolittatik le, az állomásnak összesen 10 vágánya van, melyből vonattalálkozásokra 5 vágány áll rendelkezésre. Ezeken hatos-tizes vonatkeresztezést is kell lebonyolítani. A VI—X. vágányok az átmeneti elegy, az üres kocsik és a személyvonatú szerelvények által vannak elfoglalva s igy a vágányzat a szükségletnek egyáltalában nem felel meg. Ugyanis az állomásnak nincsen sem külön kihúzó vágánya, sem tolatásra alkalmas különvágánya, a mi nemcsak a tolatásokat hátráltatja és a vonatokat késlelteti, hanem a forgalom biztosságára nézve is igen aggályos, mert az összes tolatásnak a vonatok által járt vágányokon és váltókon kell történnie. Ezen váltók az állomás egy-egy oldalán 300 m.-nél nagyobb hosszban terülnek el s igy a váltóőr által alig tekinthetők át, annál kevésbé képes ez a vonatok bejárata előtti esetleges illetéktelen, vagy téves váltóállítást megakadályozni, a mi ismét a forgalom biztosságának rovására történik. Ezenkivül a raktárhelyiségek szűkek és a folyton fokozódó forgalomnak már rég nem felelnek meg. Öt irányba elágazó vonalnak megfelelően a kezelést 7 irányba kell végezni, mert Dálja felé külön szabadkai és külön eszéki kocsikat, a bródi irányba pedig külön bosznabródi és külön sziszeid kocsikat rak az állomás. A leadási raktár az érkezett árukat nem képes befogadni, ugy hogy oly kocsirakományú árúkat is közvetlenül a kocsikból kell elfuvaroztatni, melyek a kirakási határidőn belül az intézet által lennének a raktárba berakandók, mig igy az elfuvarozás nem mindenkor történik a rakodási idő alatt, a mi a kocsiknak gyakran tetemes megkéslelletésével jár. A feladási raktár, mely az átmeneti árúk kezelésére is szolgál, ely szűk, hogy az átmeneti árúk kellő csoportosítása és azoknak utasitás szerinti gyűjtése nehézséggel jár. E mellett a tömegáruk kezelésére csak egy csonkarágány all rendelkezésre, miáltal minden egyes vonattal érlee* zett kocsik beállításánál, nemkülönben a kiürültek kisorozásétnéd az egész kezelést meg kell akasztani. Ezek a kezelési nehézségek nemcsak tetemes késéseket, de a teleknek gyakran igen is jogodul panaszait vonják maguk után. A kezelő vágányok rövidsége folytán a nyilt rakhelyek sem elegendők, különösen a eeénrakodó* helyek kedvezőtlenül vannak elhelyezve és szűkek, ezenkivül a tömegesen érkező szenes kocsik kirakását még a mozdonyoknak a fűtőházba való be- és kihaladása, forditása és szerelése is állandóan zavarja. Fokozza az általános nehézséget, hogy az állomásnak sem külső, sem belső világitása nem megfelelő, a mi a sokszoros éjjeli találkozások mellett az utasok személybiztosságának rovására van. Hosszú, igen gyakran 60 tengelyes személyvonatok járnak be szomszédos vágányokra, legtöbbször egymás elé is, a mikor a forgalmi és felügyeleti szolgálattevők, sőt az egész állomási személyzet teljes buzgalmára és elővigyázatára van szükség, hogy a nagyon is könnyen bekövetkezhető baleseteknek eleje vétessék. Főrendi iromány. XV 1006—1911. 59