Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.
Irományszámok - 1906-515
515. szám. 87 Az emiitett esetekben e csopurt panaszjogának ugyanaz a hivatása s ezért ugyanannyi a jogosultsága is, mint a törvényhatósági bizottság panaszjogának, melyet pótol. A panasz benyújtására vonatkozó jogosultságnak szélesebb körre, igy pl. minden egyes bizottsági tagra vagy épen a törvényhatóság bármely lakosára való kiterjesztését nem tartottam javaslatba hozhatónak, mert ez a kormányzati működésnek túlságos megbénításához vezethetne. Feleslegesnek is tartom a panaszjognak a törvényjavaslatban tervbe vett mértékűnél is nagyobb kiterjesztését, mert alig feltételezhető, hogy a törvényhatósági jogkörnek valódi és komoly sérelme legyen az, melyet sem a közgyűlés, sem a bizottsági tagok felerésze nem akar a bíróság elé vinni. S attól nem lehet tartani, hogy országos fontosságú jogokat a kormány megsérthessen a nélkül, hogy ezzel a törvényhatóság jogait is megsértse, s a nélkül, hogy ez a bíróság elé vihesse az ügyet, mert a törvényhatóság és közegei hajtják végre a törvényeket. A törvényjavaslat — mint a következő §-okból ki fog tűnni — az e §. értelmében panaszjoggal felruházandó tényezők jogait különben is oly hatályosan szervezi, s biztositékszerü intézkedésekkel ugy körülbástyázza, hogy nézetem szerint az elérendő czélt a panaszjognak még nagyobb kiterjesztése nélkül is kellőleg biztosítja. A 6. §-hoz. Ez a §. a törvényhatósági bizottság közgyűlését megillető panaszjog határait igen tágan állapítja meg. A panaszjog gyakorlásának időhatáraként a sérelmes rendeletnek, határozatnak a törvényhatóságnál való beiktatását, vagy a sérelmes intézkedés megtételét követő ('» hónapot állapit meg. A 6 hónapi időn belül a bizottság egyedül önmaga zárhatja el a panasz útját azzal, ha az illető rendelet, határozat vagy intézkedés tárgyában érdemleges határozatot hoz, anélkül, hogy ellene panaszt emelne. Érdemleges határozatnak tekintjük azt, melylyel a törvényhatósági bizottság az illető tárgyat a maga részéről végleg elintézi, tehát a rendeletet, határozatot intézkedést tudomásul veszi, vagy — ha szükséges — végrehajtása iránt intézkedik. A törvényhatósági bizottság önmagával jutna ellentétbe, ha még ennek megtörténte után is panaszszal élne az illető ügyben. A határidd a törvényhatóságra mindig az illető rendelet vagy határozat beiktatásától, s nem kihirdetésétől vagy kézbesítésétől számit. Ez a számítás azért látszik elönyösebbnek, mert a hivatalos ügymenet szerint minden ügydarab iktatás íilá kerül, s igy a beiktatás mindig pontosan megállapítható mozzanat, mely a határidő számításának szilárd alapjául szolgálhat. A kihirdetés vagy időpontja ellenben »pen az e törvény rendelkezései alá tartozó esetekben abbé alkalmas arra, hogy az időszámítás kiinduló pontjául fogadjuk el. általános rendeleteknél s más olyan közérdekű ügyekben, melyekben érdekelt magánfelek nincsenek érintve, kézbesítésnek nincsen helye, a kihirdetés pedig bizonyos körülmények között (igy pl. a közgyűlések hosszú szünetelése esetében) el is maradhat. A rendelet vagy határozat beiktatása mellett külön emliti a törvényjavaslat az „ ételéi*, mert nincs kizárva, hogy a jogsérelmet magában foglaló rendelet vagy határozat nem intéztetik a törvényhatósághoz s igy nem kerülhet iktatás alá, vagy hogy az csupán szóbeli utasítás alakjában jut kifejezésre. Ilyen esetben tehát csak az intézkedés tényleges megtétele szolgálhat a határidő számításának kezdőpontjául. Egyébként a törvényhatóság panaszjoga minden korlátozás nélkül gyakorolható.
