Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.
Irományszámok - 1906-514
514. szám: 63 ségeit enyhitsc és a közigazgatási közszolgálat egységes jeliegét a gyakorlatban is az eddiginél teljesebben megvalósítsa. Kötelességszerűen megemlítem, hogy a 2. §-ban tervezett rendelkezés mellett előfordulhat az az eset, hogy az illető átlépő alkalmazóit a szolgálati dij (nyugdíjjárulékok) egy részének lefizetése alól felszabadul. Nevezetesen akkor, ha az átlépés olyan időpontban történik, midőn az előbbi fizetés után a szolgálati dijat, illetőleg a törvényhatósági nyugdíjjárulékokat teljes összegükben még le nem törlesztette. Erre az eshetőségre azért nem hozok valamely különleges intézkedést javaslatba, mert egyfelől ilyen eset alig vagy csak nagyon ritkán fog előfordulni ; másfelöl mert a megoldás — nézetem szerint — a gyakorlati kivitel és a méltányosság követelményeivel összeegyeztethető nem lenne. Ugyanis a még hátralékos szolgálati dij, illetőleg nyugdíjjárulék jogilag csak azon hatóság pénztárát illethetné, mely az elözö alkalmazást nyújtotta. A megoldás kétfélekép történhetnék. Vagy ugy, hogy az illető átlépő a hátratékos összeget egyszerre fizetné le, amire méltányosan nem kötelezhető. Vagy ugy, hogy az a pénztár, mely az illető uj alkalmaztatása ulán járó javadalmazást folyósítja, az elözö alkalmazás helyén előirt és . be nem fizetett részleteket folytatólag levonná s az elözö alkalmazást nyújtott hatóság pénztárába szolgáltatná be. Ez a megoldás azonban olyan Imolási nehézséggel és munkával járna, mely a rendszerint csekély ;eggel arányban nem állana. Emellett nem szabad elfelednünk, hogy az elözö alkalmazást nyújtott hatóság és az átlépett alkalmazott között a szolgálati viszony teljesen megszakadt, s hogy az előbbi hatóság az átlépés folytán a nyugdíjazás egész terhétől rendszerint megszabadul. A törvényjavaslat az említett kérdésben arra az álláspontra helyezkedett, melyet a méltányosság, a czélszerüség s a viszonosságban rejlő wnlités támogat. 3. §. Az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-a intézkedik arról, hogy mily mértékben kell a nyugdijazott állami alkalmazottnak nyugdiját beszüntetni abban az esetben, ha ujabb állami, vagy vármegyei törvényhatósági alkalmazást vállal.; továbbá intézkedést tartalmaz az iránt is, hogy amennyiben az illetőnek nyugdija ujabb nyugdíjazás esetén kevesebbet tenne ki, mint amennyit már korábban élvezett, a korábbi magasabb nyugdijössz legyen igénye. A törvényjavaslat ezzel azonos szabályokat állapit meg arra az tre is, ha a nyugdíjas törvényhatósági alkalmazott állami, vagy ujabb törvényhalósági alkalmazást nyer. Vagyis az ilyennek nyugdiját a törvényhatóság szintén csak azon összeg erejéig szüntetheti be, amennyivel az ujabb alkalmazással egybekötött javadalmazása a nyugdíjjal együtt nagyobb, mint az a beszámítható javadalmazás volt, melynek alapján a nyugdíjazás történt. például, ha egy 3.000 K nyugdijat élvező törvényhat"
