Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.

Irományszámok - 1906-514

514. szám. mázott állami, \aü\ ftiás törvényhatósági állápra újból alkalmaxlalik, ft rényhatóság 2.000 K erejéig továbbra is meghagyja nyugdija élvezetében. Amennyiben azonban az illető újból nyugdijaztatik, nyugdija nem lehet .•sebb első nyugdíjazása alkalmából megállapított nyugdijánál, tehát a iáként felhozott esetben 3.000 K-nál. Bár mint emiitettem, az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-a már intézkedett arról, hogy miként kell eljárni a nyugdíj tekintetében akkor, ha nyugdíjas állami alkalmazott ujabb állami, vagy vármegyei törvényhatósági alkalmazást nyer, mégis a törvényjavaslat ezen §-ban ezeket az eseteket is felöleli, azzal a módosítassál, hogy nemcsak a vármegyei, hanem általában bárminő törvényhatóságnál nyert ujabb alkalmazás esetére szabályozza az eljárást. Kz természetes oly javaslatban, mely a feltétlen viszonosságon alapuló rendezés körébe a városi törvényhatóságokat is bevonja, s i Italán nem tesz különbséget vármegyei és városi törvényhatóok között. Az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-ában, illetőleg a 32. §. 2. pontjában alt intézkedéseknek ismétlése e helyütt azért látszik kívánatosnak, hogy egyfelől a tényleges alkalmazást nyert nyugdijasoknak ujabb nyugdíjazása esetében követendő eljárás egyetlen közös szabályban legyen megállapítva, s az 1885 : XI. t.-czikknek ugyané kérdéssel foglalkozó, idézett g-ai hatályon kívül legyenek helyezhetők; másfelöl, hogy az a kérdés, \ a törvényjavaslat 3. §. második bekezdésében tárgyalt esetekben a korábbi magasabb nyugdíj melyik halóság pénztárát terhelje, azokra a nyugdíjas állami alkalmazottakra nézve is törvényileg szabályoztassék, kik ancsak az államnál, de valamely más szolgálati ágban nyernek ujabb alkalmazást. Az utóbbi kérdés ugyanis, t. i. hogy a korábbi magasabb nyugdíj melyik hatóság pénztárát terhelje, eddig nem volt törvényileg szabályozva. Az eltérő gyakorlattal szemben az állami alkalmazottakra nézve a minister* tanács kimondotta, hogy a korábbi magasabb nyugdíj a maga egészében azt a hatóságot terheli, melynek terhére azt az illető alkalmazott ujabb tényleges alkalmazása előtt élvezte. Ezen, a törvényjavaslatba is felvett rendelkezés magyarázata egyfelől az, hogy az elözö alkalmazást nyújtott hatóság megtakarítást ér el az által, hogy az illető alkalmazott nyugdija ujabb alkalmaztatása ideje alatt egészben vagy nagyrészben be volt szüntetve; másfelöl az, hogy igy a korábbi magasabb nyugdijteher — a viszonosság kiegyenlítő következményekép — egyszer az egyik, másszor a másik hatósági pénztárra fog hárulni. Megjegyzem még, hogy abban az esetben, ha csupán a nyugdíj többlet terhelné a korábbi magasabb nyugdíjjal megterhelt pénztárt, a kifizetés és az elszámolás munkája — komoly szükség nélkül — két pénztár kötelessége lenne. jül kiemelem, hogy a szóbanlevő §. azért szól „állandó alkalmazás- helyett «állandó fizetés mellett rendszeresített alkalmazásiról, mert ez a kitétel felel meg az 1885 : XI. t.-cz. 1. g-ának, s mert csak ilyen alkalma. étén indokolt a nyugdíj élvezetének beszüntetése, nem pedig