Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

290 429. szám. Az engedély nélküli kimaradás vagy eltávozás a szolgálatból, ha az utólag elfogadhatóan nem igazoltatik, a távollét tartamára esedékes illetmények elvesztését vonja maga után. Ugyanily szempont alá esik az engedélyezett szabadságnak igazolatlan túllépése is. Az igazolatlan kimaradás jogkövetkezményei iránt az 64. szakasz intézkedik. A hivatalból való kimaradás leggyakoribb oka a betegség. A betegség esetén követendő eljárás megállapítását azonban czélszerübbnek mutatkozott az egyes vasutak szolgálati szabályzatának átengedni, miután e részben nem annyira a szigorú jog elvei, mint inkább méltányossági tekintetek tartandók szem előtt. 17. §. Ezen szakasz a munkaidő (hivatalos órák) pontos betartásáról kivan gondoskodni, s ezzel kapcsolatban némileg kiegészíti a 15. §-t is, midőn kimondja, hogy az alkalmazott a megszabott munkaidőn belül a szolgálati beosztásánál fogva ráruházott teendők mellett vagy helyett, meghagyásra a rendes munkakörébe nem tartozó teendőket is köteles elvégezni. Azon elvnél fogva, hogy rendkivüli esetekben az alkalmazott egész idejével tartozik a szolgálatnak, rendeli a jelen szakasz 2. bekezdése, hogy rendkivüli körülmények között, melyek a vasúti szolgálatban gyakran egészen váratlanul szoktak beállani, a megállapított munkaidőn túl is kell szolgálatot teljesíteni. Egyébiránt a törvény megvédi az alkalmazottakat a tulcsigázás ellen (26. §.) s rendes körülmények között a szóban levő szakasz utolsó bekezdése értelmében a munkaidő nem terjedhet a pihenőidő rovására. 18. §. A 18. §. tulajdonképen a vasúti szolgálatban olyannyira fontos józanságot teszi az alkalmazottak kötelességévé. Mellőzve azonban a szeszes italok élvezetének tilalmát, vagy azoknak csak mérsékelt élvezetére irányuló intelmét, ami nem való a törvénybe, csupán azzal az esettel számol, midőn a józanság figyelmen kivül hagyása a forgalom biztonságát veszélyeztetné, kötelességévé téve a személyzet minden tagjának, hogy feljelentse azt az alkalmazottat, akin szolgálata közben, vagy épen már szolgálata megkezdésekor, ittasság észlelhető. Az alkalmazottak ezen kötelessége folyik ugyan már a 9. §. utolsó bekezdéséből, annak külön kiemelését azonban a vasúti szolgálat természete indokolja. Tekintettel azon kiszámithatlan károkra és veszélyekre, melyek a józanság elleni vétségekből a forgalom biztonságára háramolhatnak, a 34. §. 5. pontja értelmében a legszigorúbb fegyelmi büntetéssel, vagyis elbocsátással büntethető az, aki ittas állapotban tesz forgalmi szolgálatot. 10. §. A 19. §. az alkalmazottak felelősségéről és szavatosságáról rendelkezik s különösen ez utóbbit, összhangzásban az általános kártérítési jogelvekkel, oly tüzetesen szabályozza, hogy ez a szakasz nem szorul bővebb indokolásra. Félreértések megelőzése végett csupán a második bekezdésre kívánom megjegyezni, hogy a vasút által őrizetbe, vagy fuvarozás végett átvett árukért a felekkel Szemben a "kereskedelmi törvény értelmében közvetlen felelősséggel és alkalmazottaiért is a vasúti vállalat tartozik és itt csak a vasút visszkereseti jogáról saját személyzete irányában vau szó.