Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-360
360. szám. , 51 val, mert ez az egész vizsgára kiterjedőleg túlszigorú, sőt igazságtalan. Épen ezért a vizsgák kellő szigora érdekében kívánatos, hogy a vizsgáló bizottságoknak ilyen esetekben lehetőséget nyújtsunk arra, hogy a visszautasítást az illető szaktárgyakra korlátozva mondhassák ki, s ily módon a szigort igazságosan érvényesíthessék. Ezekre való tekintettel a javaslatba az ügyvédi vizsga ismétlésére és a pótvizsgára vonatkozólag az érintett szempontoknak megfelelő rendelkezések vétettek fel. Ezek közül különösebben ki kell emelni, hogy a vizsga ismétlésére nézve a javaslat semmiféle számbeli korlátot nem állit fel, mert eredményében minden ily korlátozás az utolsó megengedett ismétlés esetében — mint azt a mai korlátozás igazolta — ártana a vizsga szigorának, e helyett a javaslat a visszautasítás után folytatandó joggyakorlat idejének egy évre felemelésével és a, vizsgáló bizottságnak adott azzal, a joggal kivan a vizsgára való könnyelmű jelentkezéseknek korlátot szabni, hogy a további joggyakorlat idejének két évre váló felemelését is megengedi. A javaslat továbbá a vizsga ismétlését megengedi azoknak is, a kiket az eddigi szabályok hatályban léte alatt a vizsgáló bizottság kétszer utasitott vissza és a kiket ilykópen az eddigi szabályok végleg elzárnak az ügyvédi pályától; mert a midőn a jövőre nézve a vizsga, ismétlése számbeli korlátozás nélkül meg lesz engedve, valóban méltánytalan lenne épen azokat, a, kiket az eddigi törvénybon tulszigorúnak és helytelennek felismert rendelkezések közvetlenül sújtottak, továbbra is jelenlegi reménytelen helyzetükben tartani. > Megfontolást igényel azonban e részben az a kérdés, vájjon nem kellene-e az eddigi szabályok hatályban léte alatt két ízben visszautasított jelölteknek ujabb ismétlésre bocsátása tekintetében bizonyos időbeli korlátot állapítani meg abból a czélból, hogy azok, a kik már régebben lettek másodízben visszautasítva, ujabb ismétlésre ne legyenek bocsáthatók. Erre látszik utalni különösen az a körülmény, hogy a régebben visszautasított jelöltektől, a kik huzamosai)!) idő óta más pályán voltak kénytelenek működni, immár alig várhatni az ügyvédi hivatásnak megfelelő képzettséget, s már csak ezért sem volna helyes számukra azt a lehetőséget megadni, hogy az ügyvédi oklevél elnyerésére törekedjenek s az amúgy is tulnópes ügyvédi pálya jelöltjeinek számát szaporítsák. Ily irányú korlátozást azonban a javaslat nem talált felveendőnek. A másodszor visszautasított jelöltekről készült statisztikai összeállítás a következő eredményeket tünteti fel: 1875. másodszor visszautasittatott 9 jelölt 1876 •> » 13 » 1877. » » 12 » 1878 » » 3 » >£HÂ 1879. » » 6 » ScP 1880. » » 4 » /KJ 1881. » » 2 » Ib] . 1882. » » .....— » ku 1883. » * 1 » \A 1884. » » ...,.— » 1885. » » ..,..— » 1886. » » 2 » 1887. » » •— • 7*
