Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.

Irományszámok - 1906-379

394 397. szám. és kántori járandóságokat együttesen fizetésnek vették. Ellenben a kántortanítók nyugdíjigényének megállapításánál az 1891. évi XLIII. t.-cz. 3. §-a értelmében csak a tanító beszámítható fizetése vételeit alapul, a kántori javadalomnak egy része csak az esetben, ha a tanítói és kántori jövedelem egyáltalán szét nem választható, illetőleg külön külön meg nem állapitható. Ezen ellentétes rendelkezésből az a helytelen törekvés is származott, hogy mig a kántortanító javadalmát fizetéskiegészités czéljából állapították meg, különösen a a terményben* járulékok értékét minél csekélyebbre szorították, addig a nyugdíjigény megállapításánál az értéknek lehető emelését tartották szem előtt. Javaslatom ezen sérelmet orvosolja; a 11. §. utolsó pontja ugyanis elrendeli, hogy a tanítói és kántori javadalmazás úgy a fizetés, mint a nyugdíjigény megállapításánál egységesen számítandó, de azzal a korlátozással, hogy az ebből eredő nyugdíjjogosultság az orsz. tanítói nyugdíjalap terhére nem lehet magasabb, mint a mennyi az illető tanítót a jelen törvény 2. és 3. §-a alapján alapfizetés és korpótlék czimén összesen a nyugdíjba lépés idején megilleti. 12. §. Minthogy a jelen törvényjavaslat egyfelől a fizetésminimim és a korpótlékok felemelése által jelentékenyen több terhet ró az iskolafenntartókra, másfelől az állami segélyezéshez kötött feltételeket is az 1893 : XXVI. t.-cz.-ben foglaltakhoz képest jóval fokozza, méltányosnak találom, hogy a törvénynek teljes mérvű életbeléptetésére az iskolafenntartóknak 3 évi időhaladék engedtessék. Különben az 1893 : XXVI. t.-cz. 9. §-ában is egy, illetőleg két évi haladék volt az iskolafenntartóknak engedélyezve. Evégből a 12. §-ban 3 év van az iskolafenntartóknak arra engedve, hogy a jelen törvény 2. §-ában biztosított 1200, 1100, vagy 1000 korona fizetési minimumot tanítóiknak biztosítsák; de jogukban áll, ha különben saját erejükből a minimumot nem biztosithatnák és iskoláik a törvényben megállapított feltételeknek megfelelnek, a kiegészítésre szükséges államsegélyt a törvény életbelépte után azonnal kérelmezni. Az a határidő, a mely alatt az alapfizetés kiegészítésére államsegélyért egyáltalán lehet folyamodni, 1910. szeptember 30-ig van megállapítva. Ezen átmeneti időre az iskola fenntartók továbbra csupán az 1893 : XXVI. t.-cz.-ben meghatározott járandóságokat tartoznak biztosítani; s úgy a tanítói fizetések kiegészítésére, mint a korpótlékokra 1907. év június hó 30-ig engedélyezett államsegélyek élvezetében az átmeneti idő alatt is meghagyatnak. Viszont ezen iskolákra is kiterjednek a jelen törvény határozatai, a 2., 3. és 20. §-ok kivételével. 13. §. Ezen szakaszban foglalt rendelkezés megegyező az 1893 : XXVI. t.-cz. 9. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezéssel. Az idézett törvény 3. pontjában foglalt szankczió azonban nem bizonyult hatékonynak. Ez okból vettem fel azt a rendelkezést, hogy, ha a tanítói fizetés behajthatatlan és az illető iskolafenntartó ennek daczára sem veszi igénybe az államsegélyt, az az iskolafenntartó abban a községben elveszíti iskolafenntartási jogát. 14. §. Ezen szakasz első pontja azonos az 1893: XXVI. t.-cz. 10. §-ával; a 2. pontban foglalt rendelkezés nagy jelentőségére ezen indokolás bevezető részében