Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-379
379. szám. 395 és a 2. §. indokolásában már rámutattam. Ezen szakasz utolsó pontja a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 : XIV. t.-cz. 15. §-ának első pontjával egyezik. 15. §. A tanitói állások fizetési minimumának államsegélylyel történő kiegészítését az 189B :XXVI. t-ez. 11. §-a már bizonyos feltételekhez kötötte. Ezek a feltételek a gyakorlatban nem bizonyultak eléggé hatékonyaknak és különösen nem voltak elegendők arra, hogy a népoktatással megoldandó nagy nemzeti és népművelődési feladatokat biztosították volna. Egyik legfőbb törekvésem tehát arra irányul, hogy most, a midőn az állam nagy áldozatokat hoz a tanítók anyagi helyzetének javitására, az áliami támogatást olyan intézményes feltételekhez kössem, a melyek teljesítésétől a népoktatásnak ugy nemzeti, mint helyes népnevelési irányban való nagyarányú fellendülése biztosabban remélhető. Az ene való törekvés nagyon is indokolt, mert ha népoktatásunknak a népmüvelődésre általában és különösen annak nemzeti irányára gyakorolt eddigi hatását vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az 1900. évi népszámlálás adatai szerint a magyar anyaországban a hat éven felül való népességnek még mindig 38-8°/o-a nem tud irni, olvasni, s hogy ezen átlagos arányszám különösen a tiszabalparti részeken és a Királyhágón túl még sokkal kedvezőtlenebb ; továbbá azt találjuk, hogy ámbár a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879 : XVIII. t.-cz. életbelépte óta immár 27 év telt el, mégis az 1900. évi népszámlálás azt a képtelen helyzetet állapüotta meg, hogy a magyar anyaország népességének jó 40°/o-a nembeszéli az állam nyelvét, és megállapította azt a még fonákabb dolgot, hogy a nem magyar anyanyelvű lakosságnak 83-2 ü ,'o-a nem ért, nem beszél magyarul. Ezen tapasztalatok égetően szükségessé teszik, hogy népoktatásunknak intenzív fejlesztése felől az eddiginél sokkal hatékonyabban gondoskodjunk. Ez a czélja a jelen törvényjava-latnak és különösen a 15—20. §-okban foglalt rendelkezéseknek. A 15. §. a) pontja az államsegélyért folyamodó iskolafenntartó anyagi helyzetének elbírálására a közigazgatási hatóságok közrevonásával nyújt alkalmat a közigazgatási bizottság ak, valamint az államsegélyt nyerő tanító képesítettségének megállapítására. Az illető iskolaépület törvényszerű voltának igazolása a hitfelekezetekre nézve nem lehet sérelmes, mert már a népoktatási törvény 27. és 28. §-a : ban kívánt feltételeket ugyanazon törvény 11. §-a a felekezeti népiskolákra né ve is megköveteli; az alkalmas iskolahelyiség pedig minden rendes tanításnak egyik múlhatatlan föltétele. A b) pont a nem magyar tanítási nyelvű népiskolákban a magyar nyelv tanításának és a hazafias irányú népnevelés egyéb előfeltételeinek biztosítását és az illető tanító elé utalt mindennapi (6—12 éves) tankötelesek létszámának a kimutatását kívánja az államsegélyért folyamodó iskolafentartóktól. Az a czélzatom e kívánsággal, hogy csak olyan tanitó fizetésének kiegészítésére legyen engedélyezhető államsegély, a ki legalább 30 mindennapi tanköteles gyermeket oktat. Eun>i az a minimális létszám, a melyhez az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 44. §-a a polgári községok iskolaállitási kötelességét is köti. De viszont fenn kell tartanom fontos nemzeti érdekekből a minister azon jogát, hogy kivételes esetekben a 30-as létszámon alul is engedélyezhet álhmsegélyt. Szükséges ez a minimális tanulólétszámra vonatkozó kikötés azért, mert. eddig a hitfelekezetek olyan iskola tanítójának is kértek és nyertek államsegélyt, a mely iskolába csak 10—20 tanuló járt, pedig az ily törpe iskolára állami és népmüveíödési érdekekből nincs .-zükség, ha ez a csekély.^zámú tanköteles a községben más jellegű iskolában részesülhet törvényes oktatásban. 50*
