Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
317. szám. 121 Végül szükséges ez a biztosítás könnyebb keresztülvihetősóge szempontjából is. A biztosító pénztár ugyanis csak úgy rendezkodhetik be a segélyezéssel járó költségekre, ha előzetesen megállapítani képes, hogy a különböző foglalkozási ágakban és különböző helyeken a betegsegélyek nyújtása minő kiadásokkal, minő költségekkel jár ós ha a biztosított tagok, illetve azok munkaadói által fizetendő biztosítási díjakat a nyújtott segélyeitekéhez és a költségekhez viszonyítva állapithatja meg. A mint a járulék-százalék egységes — mint ugyancsak a tapasztalatok igazolják, — nehéz ennek oly mértékben való felemelése, hogy abból a nyújtott szolgáltatások költsége fedezhető legyen, mert mindig bizonyos fokú ellenszenvet idéz elő az ilyen járulókfelemelés azok körében, a kiknek biztosítása a biztosítási díjaknak e felemelését szükségessé és indokolttá nem teszi. Végül a törvényjavaslat 25-ik §-a intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy abban az esetben, ha az országos pénztár által megállapított járulékszázalékok mellett az alapszabályszerű segélyezéssel járó kiadások nem fedezhetők, a pénztár a járulék-százalékot megfelelő módon és arányban felemelni tartozik, mig abban az esetben, ha az alapszabályszerű segélyezések »megállapítottnál kisebb járulék-százalék mellett is fedezhetők, a járulék-százalék megfelelő módon és arányban leszállítandó. A törvényben erre nézve azért szükséges intézkedni, hogy egyfelől a biztosító pénztár által vállalt kötelezettségek és tartozások fedezhetők legyenek, másfelől pedig, hogy a pénztár indokolatlanul és szükségtelenül a munkaadókat vagy biztosítottakat a biztosítás czímén költségekkel meg ne terhelhesse. A törvényjavaslat 2G-ik §-a változatlanul fentartja az 1801.. évi XIV. t.-cz. 23. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a pénztári tagnak vele Közös háztartásban élő családtagjai, ha keresetük nincs, a járulékok felét fizetik, mivel szemben, mint arra nézve a törvényjavaslat ugyancsak a törvénynyel megegyezően 57. §-ában intézkedik, az ilyen családtagok közül táppénzre csak a biztosításra kötelezett tagnak vele egy háztartásban élő neje tarthat igényt. A 27. §. szerint az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztáraz önként belépő tagoktól belépési díjat szed, melynek összege, mindenesetre mérsékelten, az alapszabályokban les/ megállapítandó. A 28. és 29. §-ok rendelkezései lényegükben megfelelnek az 1891. évi-' XIV. t,-cz. 19. §-ában foglalt rendelkezéseknek. A törvényjavaslal a törvény idézett rendelkezéseivel szemben csak annyit változtat, hogy a 28. §*ban aém csupán a betegség esetére fizetendő járulékokról, hanem az ország«) s imiukásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak a betegség esetére való biztosításból betolyó egyéb bevételeiről is rendelkezik, továbbá hogy a segélye* zósi költségek között a gyógykezelési intézetek, nevezetesen rendelő intézetek, kórházak, szanatóriumok és üdülő helyek felállításával járó költségeket is felsorolja és végül mellőzi a szövetségi kezelési költségeket, miután a törvényjavaslat szerint felállítandó országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár kezelési költségei a 116. §. értelmében az állam által lesznek fedezendők. A 29. §*ban ezen felül a törvényjavaslat kiegészíti a törvény 19. §-ának utolsó mondatában foglalt rendelkezést mindazokkal a szolgáltatásokkal, melyeket az országos munkásbiztositó pénztár a törvényjavaslat alapján a, tagoktól, illetve azok munkaadóitól követelhet. Ilyen követelhető szolgáltatás nevezetesen a késedelmi kamat, miután a hátralékos tagsági járulékok közigazgatási utón közadók módjára lóvén behajtandók, azok után a közadókra 2<;. §. Főrendi iromány. VI. 190ü—1911. ie
