Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

122 317. szám. 30. §. 31. §. vonatkozó törvényes szabályok szerint késedelmi kamat fizetendő. Ez annyival is inkább fentartandó, miután fontos érdek az, hogy a munkaadók a munkásoktól levont járulékok pontos befizetésére kellő időben szoríttassanak s a biztositó pénztár a késedelmes befizetésekkel járó károkért kárpótoltassék. Ha a biztositott pénztári tag az országos munkásbetegsegéiyző és balesetbiztosító pénztárt betegségszinleléssel vagy a segélyezéseknek más módon jogosulatlanul történt igénybevételével megkárosítja, a kárösszeg a tag vagyontalansága miatt egy összegben a legtöbb esetben be nem hajtható, a kár megtérítését tehát legczélszerűbb a munkaadó által eszközlendő bérievonások utján biztosítani. Ha azonban a munkás a pénztárt a munkaadó tudtával vagy segítségével, illetve mulasztása folytán károsította meg, abban az esetben a kártérítési kötelezettséget a törvényjavaslat kizárólag a munkaadóval szemben állapítja meg. A törvényjavaslat 31. §-a az országos munkásbetegsegéiyző és balesetbiztosító pénztárt a rendkívüli körülmények által előidézett betegsegélyezési kiadások fedezésére tartalékalap gyűjtésére kötelezi. A tartalékalap csak rendkívüli szükségletek fedezésére vehető igénybe és ennek biztosítása érdekében a törvényjavaslat az igénybevételt az állami munkásbizfcositási hivatal engedélyétől teszi függővé. 32., 33. g. IV. FEJEZET. A baleseti veszélyességi osztályokba sorozás és a balesetbiztosítás költségeinek fedezése. A törvényjavaslat a munkásoknak balesetre való biztositása czéljából országos pénztárt állítván fel és az országos pénztárnak tévén feladatává azt, hogy ugy a biztosításba bevont alkalmazottakat, mint azok munkaadóit a baleset következményei ellen biztosítsa, az országos betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár közvetlen feladata, hogy a biztositott alkalmazottakról és a munkaadókról megfelelő nyilvántartást, úgynevezett törzskönyvet vezessen. A törzskönyv vezetésének czéljából a kerületi munkásbiztositó pénztárak, melyek az országos pénztárnak úgy a betegség, mint a balesetbiztosítás keresztülvitele szempontjából helyi szeivezeteikónt működnek, s a hozzájuk a törvényjavaslat II. fejezete értelmében beérkezett bejelentéseket és az általuk esetleges helyszíni vizsgálat alapján felvett adatokat, melyeknek a biztosítás szempontjából való fontossága felett már maguk a kerületi pénztárak is bizonyos mérvű elsőfokú bírálatot gyakorolnak, a törvényjavaslat 23. §-ában megállapított kötelességükhöz képest az országos pénztárhoz terjesztik fél. Az országos pénztár igazgatósága természetszerűleg a maga részéről is vizsgálat tárgyává teszi a hozzá ekként beérkezett bejelentéseket és adatokat, intézkedik az oknak-esetleges helyesbítése iránt és az ekként beérkezett és esetleg helyesbített adatok alapján határoz a bejelentett alkalmazottak, illetve az azokat foglalkoztató üzemek biztosítási kötelezettsége felett. Ez a vizsgálat és az annak alapján való határozás a biztosítási kötelezettség megállapítása czéljából annyival is inkább szükséges, mert a törvényjavaslat meghatározván taxativ felsorolással a biztosításra kötelezett alkalmazottak körét és egyúttal megállapítván azt, hogy kik és mennyiben jogosultak magukat balesetre önként biztosítani, természetszerűleg a biztosítás jogát csak a taxativ felsorolás keretén belül adja meg. Amennyi-