Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
317. szám. 117 gos munkásbetegsegélyzo és balesetbiztosító pénztárnak megküldeni tartoznak, a törvényjavaslat szerint az országos pénztár alapszabályai állapítják meg, miután az ekként megállapított idő a körülmények luv, képest esetleges változtatásoknak vethető alá és igy legczélszerűbb ez időpont meghatározását az országos pénztár biztositási művelete által támasztott igényekhez képest az országos munkásbetegsegélyzo és balesetbiztosító pénztár alapszabályainak tartani fenn. ÎII. FEJEZET. À betegség esetére való biztosításra fizetendő járulékok. Az 1891. évi XIV. t -ez. 16. §-a értelmében a betegség esetére biztosított tagok járulókai vagy az átlagos közönséges, vagy a valósággal éhezett napi bérek alapján állapitattak meg és fizettettek. Azt, hogy e két bér közül melyik Veendő alapul, az illető pénztár alapszabályai határozták meg. Az átlagos közönséges napibért az élelmezés egyenértékével együtt bizalmiférfiak ('s az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatása mellett a pénztár székhelye szerint illetékes iparhatóság esetről-esetre és pedig külön a férfiakra, a nőkre ós a 18 éven aluli alkalmazottakra állapította meg. A törvény e rendelkezése következtében, mely megfelelt a betegsególyző pénztárak törvény szorint megállapított ama szervezetének, mely szerint minden betegsegélyző pénztár a hozzá tartozó alkalmazottak biztosítását teljesen függetlenül, saját koczkázatára végezte, a betegsególyző pénztáraknál a szerint, hogy a járulékok az átlagos napibór vagy a tényleg élvezett bér alapján szedetnek, valamint az átlagos napibér alapul vétele esotén az átlagos napibér-osztályok megállapítása tekintetében a legnagyobb eltérések mutatkoznak. A törvényjavaslatban kontemplált ama czentralizált biztositási szervezet következtében, mely szerint a betegség esetére való biztosítást egységes országos pénztár végzi, melynek a kerületi pénztárak csak helyi közvetítő szervei lesznek, a járulékok alapjául szolgáló bérszámitás tekintetében is az egységes rendezés mutatkozik szükségesnek. Ebből az okból a törvényjavaslat mindenekelőtt mellőzi azt, hogy a betegsegélyezósi járulékok a tényleges fizetés rogy bér alapján legyenek számithatók, miután a bérek különböző nagysága és az e tekintetben ország« szerte mutatkozó nagy eltérések a tényleges béreknek alapul vételét lehetségessé nem teszik. A járulókoknak a tényleges fizetés vágy bér alapján Való számítása különben sem mutatkozik szükségesnek, miután abban az esetben is, ha a járulókok átlagos napibór-osztályok szerint fizettetnek, a, biztosítottaknak átlagos napibér-osztályba való besorozása a tényleges fizetés, illetve bér alapján történik és igy a járulékszámítás alapjául tulajdonképpen ez esetben is — habár esetleg csekély eltérésekkel — a tényleg élvezett fizetés, illetve bér szolgál. A törvényjavaslat tehát azt az egységes rendelkezést tartalmazza, hogy a betegség esetére való biztosit .ásnál minden biztosit ott, tagnak a járuléka átlagos napibér-osztályok szerint fizetendő. Az átlagos napibérosztályokat, tekintettel arra, hogy a biztositási művelet végzése az orszá: pénztár feladata, e pénztárnak az alapszabályai állapítják meg, a törvényben meghatározott azzal a korlátozással, hogy az átlagos napibér-osztályok legnagyobb összege 8 koronánál magasabb nem lehet. Az átlagos napibór-osztályok legmagasabb összegét az 1891. évi XIV-ik törvényezikk 16. §-a 4 koronában állapította meg. Tekintettel azonban arra, 21. §.
