Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

317. szám. 103 zottai szintén biztositási kötelezettség alá esnek, úgyszintén a hajórakodási munkálatokat, mely vállalatok, illetve munkák a hajózási vállalatok alatt szorosabb értelemben véve nem érthetők, melyeknek alkalmazottaira nézve azonban a biztositási kötelezettség kiterjesztése szintén szükséges. E módosításokon kivül a törvényjavaslat 1. §-a az 1891: XIV. t.-czikkel szemben a biztositási kötelezettségnek lényeges kiterjesztését is tervezi. A biztositási kötelezettségnek e kiterjesztése két szempontból mutatkozik szükségesnek. Az. egyik szempont a munkásoknak a biztosításhoz fűződő érdeke. A munka természetének ugyanis a biztositásra irányuló szükségletekre befolyása nincs. A biztositásnak kötelező alapon való szabályozása esetében minden munkás, ki magáról keresetképtelenség esetére gondoskodni nem képes, a biztositási intézmény jótéteményeire egyenlően igényt tarthat és az állam a biztositásra rászoruló munkásokat egj^enlő elbánásban kell, hogy részesitse. A másik ok, a mely a biztositási kötelezettség javasolt kiterjesztése mellett szól, a biztositási szervezetnek érdeke. Minél szélesebb körben állapittatik meg a biztositási kötelezettség, minél több biztosított vonatik be a biztositási szervezet körébe, annál nagyobb az az anyagi erő, a mely felett a szövetkezett biztositás rendelkezik és annál jobban megoszolnak azok a terhek, a melyek a biztosításból kifolyólag előállanak. A biztositás kötelezettségét a törvényjavaslat két irányban terjeszti ki. Mig az 1891 : XIV. t.-cz túlnyomó részben csak az ipartörvény alá eső vállalatok alkalmazottait vonta be a biztositás körébe, addig a törvényjavaslat 1. szakasza a biztositási kötelezettséget nemcsak az ipartörvény alá eső, hanem egyáltalában minden vállalat alkalmazottaira kiterjeszti, mely vállalat iparszerűleg folytattatik. A biztositási kötelezettség megállapításánál ugyanis nem lehet irányadó az a körülmény, hogy az ipartörvény az ipari foglalkozások bizonyos nemeit, illetve körét az ezen foglalkozásokhoz fűződő másnemű gazdasági érdekek szempontjából kivonja az ipari jogszabályok hatálya alól, vagy esetleg e foglalkozásokat szabályzatlanul hagyja, mert ez a körülmény az illető foglalkozások iparszerűségét még nem szünteti meg. Ez annyival is inkább áll, mert az ipartörvény módositása révén a törvény hatálya számos olyan foglalkozásra is kiterjeszthető, melyek eddig a jelenleg fennálló ipartörvény hatálya alá nem estek. Ilyen iparszerűleg űzött foglalkozások sorol' tatnak fel a törvényjavaslat 1. §-ának második»pontjában. Ilyenek nevezete* sen a műszaki és ügynöki irodák, a melyek alatt természetesen azok az irodák értetnek, a melyek nem az ipartörvóny alá eső ügyletekkel üzletszerűleg foglalkoznak, így például az ipartörvény végrehajtásánál követett gyakorlat szerint azok a műszaki irodák, a melyek épitkezési terveket iparszerüleg készitenek, de a tervek keresztülvitelével gyakorlatilag nem foglalkoznak, továbbá azok az ügynöki irodák, a melyek a belügyministerium jogositványa alapján az állami szinházak művészeti személyzetének közvetitésóvel foglalkoznak, nem esnek az ipartörvény rendelkezései alá. Ennek daczára azonban ezeknek az irodáknak a tevékenységében és működésében az iparszerűség jellege teljes mértékben feltalálható. Hasonlóképpen biztositási kötelezettség alá vonja a törvényjavaslat 1. §-ának 2. pontja a szinházaknál, gyógyszertárakban, gyógyintézeteknél alkalmazottakat. Ezek a vállalatok kulturális, illetve közegészségügyi intézmények és igy szintén nincsenek az érvényben álló ipartörvóny rendelkezései alá vonva, azonban e vállalatok vezetésében anyagi szempontokból az iparszerűség jellege szintén megvan. Ityen iparszerű, de az ipartörvóny alá nem tartozó vállalatokat sorol fel a törvényjavaslat 1. sg-ának 16. pontja is, mely szerint a mezőgazdasági és erdei termelés mellék-