Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

iői 31?. szám. iparágainál, valamint az ipartörvény 183. §-ának a) pontja alatt felsorolt egyéb foglalkozások mellékiparágainál alkalmazottak szintén biztosítási kötelezettség alá esnek. Ezek a mellékiparágak ugyanis szintén teljesen ipari természetűek ós az ipartörvény 183. §-a által csak más irányú érdekekre való tekintettel vonattak ki az iparra vonatkozó törvényes rendelkezések hatálya alól. Másik irányban a törvényjavaslat 1. §-a nem ipari természetű foglal* kozásokra, illetve azoknál alkalmazottakra terjeszti ki a biztosítási kötelezettséget. Ilyenek első sorban a művészeti, tudományos és más közintézetek (1. §. 17. pont), az állami törvényhatósági, községi és közalapítványi hivatalok (18. pont), egyletek, társulatok, ipartestületek ós biztosító pénztárak (22. pont), melyeknek alkalmazottai a foglalkozás ideiglenes természete és a kereseti viszonyok következtében szocziális és közegészségügyi szempontokból a biztosításból szintén nem hagyhatók ki. A törvényjavaslat 3 —22-ig terjedő pontjaiban felsorolt vállalatok, a 17. és 18. pontokban említett közintézeteket és hivatalokat kivéve, oly természetűek, melyek részben már a törvényjavaslat 1. és 2. pontjai alá is tartoznak. Ezeknek a külön felsorolása azonban abból az okból mutatkozott szükségesnek, mert egyfelől a 3. §-ban foglalt utalás következtében ez a felsorolás egyúttal a balesetbiztosítási kötelezettség megállapítása czéljából is történik ós ezek a vállalatok olyan természetűek, melyek különös baleseti veszélylyel járnak, úgy hogy a taxativ felsorolás ezeknél a balesetbiztosítás körének közelebbi meghatározása érdekében is czólszerúnek mutatkozik; másfelől pedig, mert éppen a fokozott veszélyre való tekintettel e felsorolás révén az illető vállalatok és munkák nemcsak abban az esetben vonatnak be a biztosítás körébe, ha azok kcresetszerüleg, illetve iparszerűleg folytattatnak, hanem abban az esetben is, ha ezek a munkálatok házi kezelésben végeztetnek, miután az alkalmazottak szempontjából az ezeknél végzett munka házi kezelés esetében is az iparszerű munka jellegével bir és ennél fogva az alkalmazottak már a biztosítás hatályának folytonossága szempontjából sem vonhatók ki azon a réven a biztosítás köréből, hogy a rájuk nézve ipari természettel bíró munka esetleg házi kezelésben végeztetik. A törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdése szerint a biztosítási kötelezettség a nemtől, a kortól és a honpolgárságtól nem függ. E részben a törvényjavaslat az 1891: XIV. t.-cz. 2. §-ával teljesen megegyezően intézkedik. Lényeges változtatást tervez azonban a törvényjavaslat az idézett törvénynyel szemben abban a tekintetben, hogy a biztosítási kötelezettséget az alkalmaztatás időtartamára való tekintet nélkül mindenkire kiterjeszti, a ki az 1. §. 1—22. pontjaiban felsorolt vállalatoknál, foglalkozásokban vagy munkáknál akár állandóan, akár pedig ideiglenesen, kisegitőképen vagy átmenetileg alkalmazva yan» Ez a módosítás részben a balesetbiztosítás természetében találja magyarázatát, melynél a munkaadó szavatosságára való tekintettel a biztosítási kötelezettség megállapításánál az alkalmaztatásnak hosszabb, vagy rövidebb idejére tekintettel lenni nem lehet, részben pedig azért mutatkozott szükségesnek, mert a betegség esetében való segélyezésnek és ellátásnak az alkalmaztatási időtől való függővé tétele a betegség esetére való biztositásnál sem indokolt. A törvény 2. §-ának az a korlátozó intézkedése, hogy a biztosítási kötelezettség csak bizonyos, a szolgálatban eltöltött idő után áll be, illetőleg attól a feltételtől függ, hogy a munkaadó nem kötötte-e ki, hogy az alkalmazás nyolcz napnál rövidebb időre terjed, kezelési szempontokban találja magyarázatát. Tekintettel azonban arra a változtatásra, melyet a