Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

317. szám. 97 2-ik melléklet a 317. számú irományhoz. Indokolás „az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról" szóló törvényjavaslathoz. A törvényjavaslat két gazdasági szükségletet kivan kielégíteni. Két olyan szükségletet, melynek hiányát ipari és gazdasági életünk már régebben átérezte. Az egyik az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. t.-cz. módositása, a másik az ipari munkásoknak baleset esetére való biztositása. Az 1891. évi XIV. t.-cz. megalkotásával a magyar törvényhozás az első szocziálpolitikai intézményt alkotta meg és e törvénynyel szervezte az alapot a munkásbiztositási intézménynek további kiépitésére. A gyakorlat azonban csakhamar megmutatta, hogy az 1891. évi XIV. t.-cz.-ben alakított szervezet a betegség esetére való biztositás szükségleteinek és igényeinek nem felel meg. A törvényhozás ugyanis gyakorlati tapasztalatok hiányában a betegség esetére való biztositás intézményének a megszervezésénél a Németországban meghonosított ós Ausztriában is elfogadott biztosítási szervezetet vette alapul. Ez a biztosítási szervezet lényegileg abban áll, hogy a betegség esetére való biztositás területi rendszerrel szervezett kerületi betegsegélyző pénztárakra bizatik. Ezzel szemben azonban a munkásoknak mód nyujtatik arra, hogy szakma szerint maguknak külön ipartestületi, gyári és vállalati betegsegélyző pénztárakat létesítsenek, sőt az 1891. évi XIV. t.-cz.^ ugyancsak a külföld', intézmények mintájára magánegyesületi betegsegélyző pénztárak létesítésére is módot nyújtott. Ez a szervezet természetesen a biztosításba bevonható és a biztositás szükségleteinek fedezésére szolgáló anyagi erők teljes szétforgácsolásával jár. Németországban e szervezetet a betegség esetére való biztosításnak történeti múltja és fokozatos fejlődése igazolta, a mennyiben pl. Poroszországban a betegség esetére való biztosítást részben már az 1833. évi szeptember l

29:ón kelt kabinetirodai rendelet, az 1845. évi január 17-én és 1854. évi április 3-án kelt törvények szabályozták és e törvények alapján a kézműipari és gyári munkások körében a testületi és vállalati pénztárak intézménye fejlődött ki, mig az 1876. évi április 7-iki törvény a magánegyesülés utján létesített betegsegélyző pénztárak alakítására nyújtott módot, úgy, hogy a kötelező biztositásnak az 1883. évi január hó 15-én kelt törvényben törtónt általános szabályozásánál az emiitett korábbi törvények alapján igen nagy számban létesített biztosító pénztárak szerzett igényeivel kellett számolni. Ausztriában a betegség esetére való biztosítási szervezőt intézményében ugyanezt a Főrendi iromány. VI. 1906—1911. 13