Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-178
178. szám. 373 Ezen állapoton javitandó, az 1893. évi XXII. törvényczikk a tengeri szabad hajózásunk fellenditése érdekében a következő intézkedéseket tette: megállapított beszerzési segélyeket, a melyek a hajótulajdonost a hajó beszerzése után minden különösebb ellenszolgáitatás nélkül megillették, továbbá külön segélyeket engedélyezett azon esetekre, ha az illető hajó a hazai forgalom érdekében teljesitett járatokat. Ezen felül a hajók után adó és illetékkedvezményeknek adatott hely. Az 1893. évi XXII. törvényczikknek hajózásunk fellendítésére kedvező hatása volt abban az irányban, hogy a hajóállományunk szaporodott. A törvény tiz évi hatálya alatt 23 segélyre jogosult gőzös 43.196 tiszta tonna tartalommal szereztetett be, sőt a beszerzések oly mórvet öltöttek, hogy az évi 200.000 koronával számitott hitel, melylyel az idézett törvényczikk a szabadhajózásra évenként forditható segélyeket korlátozta, már 1901. óta nem volt elégséges a beszerzési segélyek czimén felmerült igényeket kielégiteni. Ellenben az 1893 évi XXII. t.-czikknek azon másik czélzata, hogy hajósvállalataink külön segély nyújtása által a hazai forgalom emelésére használják hajóikat, csak szerény mérvben valósult meg. Egy-egy évben átlag mintegy 10 járat teljesíttetett csupán olyan viszonylatban, a melyért a külön segélyek megállapittattak és ezen járatok közül is csak elvétve volt olyan, a mely Fiume számára uj forgalmi összeköttetést létesitett. A szabadhajózás segélyezésétől függetlenül az 1895. évi XXXIV. t.-cz. külön intézkedéseket tett á hazai hajóépités fellendítésére, mely czélból egyrészt a hajótestek épitéseért és másrészt a hajógépek készitéseórt az illető hazai gyár számára külön segélyeket állapitott meg. Ezen törvény szintén lo évi hatálylyal alkottatott, azonban fennállásának egész ideje alatt úgyszólván teljesen hatástalan maradt, mivel egyetlen hajóópitő telepünk, mely Fiúméban 1893-ban létesült, üzemét néhány évi kísérletezés után beszüntette. Még mielőtt az 1893. évi XXII. törvényczikk hatálya megszűnt, kezdeményezés történt arra nézve, hogy ezen törvény, mely mint emlitve volt. 1901-től kezdve a segélyszükséglet fedezésére sem nyújtott elegendő alapot, a változott viszonyoknak megfelelően átdolgoztassék. Az ez alapon készüli törvényjavaslat 1901. évi szeptember hó 1-én a, képviselőházhoz be is lett nyújtva (1. 1901. évi Irományok 19. sz.) azonban annak tárgyalására, nem került a sor ós utóbb — különös tekintettel arra, hogy a hajóépités segélyezésének szintén szükségessé vált újra rendezése a szabadhájózás támogatásának ügyével szoros kapcsolatban van — ezen két kérdés együttes felölelésóvel egy ujabb törvényjavaslat dolgoztatott ki, mely 1902. évi deczember hó 19-én lett a képviselőház elé terjesztve (1. Irományok 287 sz.) Ezen újabb javaslat az 1903. óv elején a képviselőház közlekedési ós közgazdasági bizottságaiban több pótlással el is fogadtatott, de a végleges le tárgyalásra ezúttal sem jutott a sor. Az ügy ilyetén elhúzódása a- szóban levő közgazdasági érdekekre annál hátrányosabb, mivel időközben a fentebb idézett mindkét törvényczikk hatálya Lejárt a nélkül, hogy ez ideig szabadhajózásunk ós bajóópitőjparmih segélyezésére újabb törvényes intézkedések hozhatók lettek volna. 9üígős gondoskodást igényel ennélfogva, hogy a hatólyukat vesztett intézkedések helyiébe az ügy helyes rendezésére a fenforgó összes érdekek figyelembevételével új szabályok lép tettessenek életbe. Ezt czélozza ez a törvényjavaslat. Mielőtt azonban annak részletes indokolására áttérnék, szükséges, hogy a szóban levő segélyezések különböző rendszereit az idevonatkozó külföldi törvények ismertetése kapcsán kifejtsem.
