Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-178
374 . 178. szám. Francziaországban a tengeri hajózás általános segélyezésének szüksége különösen annak folytán lépett előtérbe, hogy az idegen hajókra kiróva volt külön illeték (surtaxe de pax illón) megszüntetésével az idegen tengerészet a franczia hajókat a franczia kikötők forgalmának ellátásából is mindinkább kiszoritotta. A helyzet javitására a már idézett 1881-iki törvény egyrészt a belföldi hajóépítés előmozdítása czéljából vashajókért tonnánkónt 60 frank, továbbá hajógópeknól a felhasznált anyag 100 kg.-jakónt 12 frank segélyt engedélyezett, másrészt pedig a hajók üzemben tartásának megkönnyítése czéljából a járatsególyek rendszerét honosította meg. A járatsegély, mely kizárólag oczeánl járatok teljesítésénél volt esedékes tiszta, tonnánként és 1000 tengeri mórtföldenként a hajó első évében 1 frank 50 cent.-et tett ki, évenként 5 centime csökkenéssel; külföldön épült hajókórt e segélynek csak fele volt fizetendő. Ugyanezen törvény keretében azonban a hajóópltósnél felhasznált anyagok vámmentes behozatalára vonatkozó jogosítvány hatályon kivül helyeztetett, iigy hogy az engedélyezett építési segélyek inkább csak a bel- és külföldi anyag közötti értékkülönbség kiegyenlítésére voltak szánva. Tényleg a törvónj^ nem is volt képes a Francziaországban való hajóópltésnek nagyobb lendületet adni és a, törvénynek hatása leginkább abban nyilvánült, hogy a külföldön épült hajóknak — bár ezek után a rendes járatsegélynek csak fele engedélyeztetett — elsőbbség adatott. Ezen visszás állapot megszüntetése érdekében az 1893. évi január hó 30-án kelt franczia törvény a külföldön épült hajóknak járatsegélyhez való igényét teljesen megszüntette s egyúttal a segély tételeket némileg felemelte. Nevezetesen a vashajók építésének előmozdítására a segély brutto tonnánként 65 frankra, a hajógépekért járó segély pedig 100 kg.-ként lő frankra emeltetett. A járatsegély, mely ezentúl csak Francziaországban épült hajókkal volt megszerezhető, kétféle tételben állapíttatott meg: a gőzösök számára 1 frank 10 centime ós a vitorlások számára 1 frank 70 centime alaptétellel brutto tonnánként ós 1000 tengeri mórtföldenkónt. A franczia hajóépítés fellendítését ezen törvény sem volt képes jelentékenyen előmozdítani, o mellett a jelzett prohibitiv intézkedések folytán a franczia tengerészetnek külföldön épült hajókkal való gyarapodása is akadályozva volt. E helyzet javítása czéljából 1902. évi április hó 7-én uj törvény hozatott, a mely kétféle segélyezési rendszert állapított meg. Az egyik rendszer szerint a hajók üzemsegélyben (compensation d'armement) részesülnek, mely az üzembenlét tartama alatt naponként ós brutto tonnánként számíttatik, míg másfelől a járatsegélyek (primes de navigation) rendszere továbbra is fentartatott, de megjegyzendő, hogy a külföldön épült hajók után csupán az üzemsegélyek Igényelhetők, ellenben a Francziaországban épült hajók az üzem- és a járatsególyek között tetszés szerint választhatnak. Az üzemsególyéknek eredetileg megállapítva volt tételei nem sokáig voltak érvényben, a mennyiben azok az alább ismertetendő 1906. évi április hó 19-én-kelt franczia törvónyuyel módosíttattak. A mi a járatsegélyeket illeti, ezek az 1902. évi április 7-iki törvényben úgy a gőzösökre, mint a vitorlásokra nézve az első évben eg}^enlő tétellel és pedig brutto tonnánkónt és 1000 mért földenként 1 frank 70 centime-mel állapíttattak meg, oly különbséggel azonban, hogy ezen járatsegély, mely a hajók 12 éves koráig engedélyeztetik, a gőzösöknél az első 4 évben évi 4, a második 4 évben évi 8 és a harmadik 4 évben évi 16 centime-mel, a vitorlásoknál pedig évi 2, illetve 4 és 8 centime-mel csökken.
