Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-178
376 178. szám. segély tiszta tonnánként és 1000 tengeri mórtföldenként 65 centesimi-ben állapíttatott meg. Az olasz vámtarifának a hajóépitési anyagokra vonatkozó tételei időközben felemeltetvén, az 1888. évi márczius hó 22-én kelt olasz királyi rendelettel, mely utóbb (1889. június 30-án) törvényerőre emeltetett, a fentebb közölt épitési segély tételek szintén felemeltettek, jelesen 17 Urával a vas és aczélból készült hajók után, 2 lira 50 centesimi-vel a fából készült vitorlások után, ugyancsak 2 lira 50 centesimi-vel a hajógépek és 3 lira 50 centesimivel a kazánok után. Ezen felemelt sególytételeket az 1896. évi július hó 23-án kelt olasz törvény is fentartotta és egyúttal kimondotta, hogy a törvénynek eredetileg 10 évre szóló tartama alatt a vámtarifában netán eszközlendő módosításokhoz képest az épitési segélyek megfelelően felemelhetők, illetve leszállíthatok lesznek A törvény kimondotta továbbá, hogy az épitési segélyek 10°/o-kal leszállittatnak, ha hazai származású anyag a hajótestben háromnegyed résznél kisebb mértékben használtatik fel; külön 15 n /o-nyi leszállításnak van helye, ha a gőzösökben idegen készitmónyű gépek és kazánok alkalmaztatnak. A segédgépekért, melyek Olaszországban készíttetnek, a törvény 100 kilogrammonként 11 lira segélyt biztosított. A hajózási segélyt az idézett 1898. évi olasz törvény brutto-tonnánkónt és 1000 tengeri mórtföldenkónt 80 centesimiben állapította meg, mety segély ebben az összegben a hajók első három évére jár és miaden következő háromhárom évben a gőzösöknél 10, vitorlásoknál 15 centesimi-vel csökken, de 20 centesiminél alacsonyabb összegre a vitorlásokra nézve sem szállítható le. A járatsegély, mely csak elsőosztályu hajókkal szerezhető meg, a gőzösök 15 éves és a vitorlások 21 éves koráig engedélyeztetett; gőzösök után, ha azok 12 órán át teljes rakománynyal átlag 16 tengeri mértföldnyi sebességet érnek el, a segély 50°o-kal felemelhető. Jellemző, hogy az olasz törvény a járat segély eket a suezi csatornán ós a gibraltári szoroson túl teljesített minden járatra megadja és megengedi, hogy a járatok olasz kikötő érintése nélkül is segélyigény mellett teljesíttessenek. Ezzel a törvény az olasz lobogónak a távoli vidékek forgalmában való részesedését kívánja előmozdítani s egyúttal közvetve az olasz hajóépítés fejlődésének is nyújt eszközt, kimondván, hogy az 1896. évi január hó l-e után belajstromozott olasz hajók közül járatsególyben csakis azok részesíthetők, a melyek Olaszországban építtettek. A Földközi tengeren belül teljesített járatokért a segélynek csak kétharmada jár ós a vitorlások ezt is <ísak annyiban érdemelhetik ki, a mennyiben járataikat nem kizárólag olasz kikötők között teljesitik. A most ismertetett olasz törvény érvényének első éveiben a tengeri bajóépités Olaszországban oly rendkívüli mérveket öltött, hogy a segély szükséglet az előirányzatot nagy mértékben túlhaladta. Ennek következtében az 1900. évi április hó 8-án kelt királyi rendelettel kimondatott, hogy a törvényben megállapított segélyek további intézkedésig .csak azon hajók után fognak engedélyeztetni. ;i melyeknek épitése 1899. évi szeptember hó 30-áig lett bejelentve. Utóbb ezen bejelentési határidő az 1900. óv június hó 17-én kelt királyi rendelettel a Palerinóbau megrendelt hajókra nézve 1899. évi november hó 28-áig lett kiterjesztve, de már 1900. évi november hó 11-én egy ujabb királyi rendelet adatott ki, a mely a támogatást lényegesen leszállította. Ezen rendelet több módosítással 1901. évi május hó 16-án törvényerőre emelkedett ós ez alapon a segélyezés tekintetében a következő változások állottak be: a hajóépítési segélyek évenkéntiéből