Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-177
852 177. szám. A 12. §. szerint a feladók és czímzettek, illetőleg a küldők és átvevők a küldeményeikre vonatkozó árunyilatkozatokra nézve a ni. kir. központi statisztikai hivatal, esetleg a vasúti ós hajózási vállalatok által utólag kivánt felviiágositásókat megadni tartoznak. Ehhez az intézkedéshez, mely remélhetőleg nagy mértékben elő fogja mozditani külkereskedelmi statisztikánknak pontosságát, csak azt kivánom megjegyezni, hogy belőle a felekre semmiféle költség nem hárul, mivel az adatszolgáltatásra felszólítottaknak a statisztikai hivatalhoz intézett leveleik portómentesen kezeltetnek, sőt a statisztikai hivatal a felhivassal együtt a fél részére a válasz beküldésére szolgáló s portómentessógi záradékkal ellátott borítékot is mellékli. A javaslat 18. §-a a bevallott adatok helyességót kívánja biztositani. Az 1895 évi XVIII. törvénycikk a hamis bevallást kihágásnak minősíti s kettőtől száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Ez intézkedés változatlan fentartását nem látom czélszerünek, mert részint túllő, részint innen marad a czélon. Kihágás elkövetésével bélyegezni meg a valótlan árúforgalmi adatok szolgáltatóját s ezzel is szaporítani a kihágásoknak számát nem kívánatos. De az adatok jóságát sem biztosítja, mert csak a mala, ûdest bünteti, a hanyagságból, gondatlanságból elkövetett hibákat ellenben megtorlatlanul hagyja; holott a statisztikai adatok helyességének szempontjából egyre megy, hogy mily okból jegyeztettek bo hibásan áz adatok. A jelen törvényjavaslat tehát a kihágást egyszerű rendbírsággal helyettesíti s ezzel módot ad arra, hogy az elbírálásra hivatott iparhatóság a hanyagság mérvét vagy a szándékosságot kellőleg mérlegelve, tulszigor nélkül járhasson el a közgazdasági szempontból annyira, fontos áruforgalmi adatok pontos bevallásának biztosítása érdekében. A 14. §. a statisztikai illeték lerovását szabályozza Az illeték lerovása ezentúl is postai értékjegyek felragasztása által történik. Fontos újítás azonban a szakasznak a statisztikai illeték nagyságát szabályozó intézkedése. E szerint a statisztikai illeték általában szállitási okmányonkint egy-egy küldemény után 10 fillérben, 2000 kilogramm súlyú gyujtőarúktildeményeknól 1 koronában, s a legalább 5000 kilogramm súlyú küldeményeknél 30 fillérben állapittatik meg. A felek által fizetendő illeték nagysága, a mint fentebb már kiemeltem, ez idő szerint a. beszolgáltatott árunyilatkozatok darabszáma szerint alakul, a mennyiben minden egyes árunyilatkozatot 10 lillér illeték terhel. A beszolgáltatandó árúnyilatkozatok darabszámát pedig az 1881. évi XIII. t.-ezikknek fentebb már részletesen ismertetett 3 §-a határozza meg. Ennek értelmében egy szállitási okmánynyal szállított egynemű árút, ha még oly nagy mennyiségben szállíttatik is, mindenkor csak 10 fillér illeték terhel, viszont a többféle árúból és több csomagból álló küldeményt, tekintet nélkül a küldeményt képező csomagok súlyára és nagyságára, annyiszor 10 fillér, a hányféle árú \an a küldeményben, azzal a korlátozással, hogy egy csomagról csak egy árúnyilatkozat kell. Nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés a kisförgatínat aránytalanul nagy mértékben sújtja, mert több különféle árúnak egy küldemény gyanánt való szállítása, éppen a kis forgalomban szokásos, tehát több árúnyilatkozatot rendszerint a kisebb küldemények után kell beszolgáltatni. Ezzel szemben a javaslatban tervezett rendelkezések szerint, minthogy egy szállitási okmányhoz mindenkor csak egy árúnyilatkozat beszolgáltatását rendeli, egy küldeményt, akárhányiéle árúból álljon is az. mindenkor csak 10
