Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.

Irományszámok - 1906-176

332 176, szám. valami jelentékeny, de mégis oly határt képez már, melynél a figyelemre méltóbb termelés kezdődik. Arra való tekintettel azonban, hogy egy-egy háziiparos-vállalat helyi szempontból az illető, vidék különleges viszonyai között még ennél kisebb keret mellett is jelentőséggel birhat, a javaslat aem köti a kedvezményezhetést feltétlenül legalább száz háziiparos foglalkoztatásához, hanem megengedi, hogy a kormány kivételesen ennél kisebb ily vállalatot is .részesíthessen kedvezményekben. Ebből azonban nem kíván rendszert csinálni, ezt a jogot csak különleges helyi viszonyok fenforgása esetére kívánja fentartani. A javaslat 2. §-a látszólag még egy korlátozást tartalmaz, a mennyiben nem veszi át az 1899. évi XLIX. t örvény czikk 1. §-ának 3. pontját, mely a kézműiparosokból vagy mezőgazdáktól alakult szövetkezetekre vonatkozik. Ez a korlátozás azonban csak látszólagos, a mennyiben a szövetkezetekről a javaslat már az I. §-ban i b) pont) intézkedik, ugyanoly rendelkezéséket téve ezekre, mint a Részvénytársaságokra nézve, vagyis a szövetkezetek tekintetében még tágítja a kedvezmények kereteit. Teljesen ujak a törvényjavaslat .">. §-ának rendelkezései, melyek a munkás 1 láza,kra vonatkoznak. A munkáslakások kérdésének megoldása elsőrendű szocziálpolitikai feladat. Különösen a székesfővárosban és közvetlen környékén, valamint egyes nagyobb vidéki ipari góczpontokon. A munkások vagy rossz és egészségtelen, vagy kereseti viszonyaikhoz képest aránylag drága lakásokban kénytelenek lakni. Munkásház-telepek, mint a nyugoti államokban, még csak kis mértékben vannak nálunk elterjedve. Ily munkásháztelepek létesítésére kíván a törvényjavaslat kezdeményező lépést tenni addig, míg az olcsó és egészséges munkásházak kérdése esetleg külön törvényhozási intézkedések által előmozdítható lesz. Két irányú tendentia nyilvánul a törvényjavaslat ezen részében : nagyobb ipari vállalatok mellett saját, t. i. vállalati munkásházak épüljenek és nagyobb ipari góczpontokon, első sorban pedig Budapesten és környékén vállalatokhoz nem kötött munkásháztelepek. Az első irányban a javaslat a vállalat tulajdonosát részesiti messzemenő adózási kedvezményekben, midőn egyrészről az ingyen használt házak állandó adómentességét kiterjeszti oly munkáslakásokra is, a melyek a munkásnak oly feltétel mellett adatnak át, hogy a munkabér bizonyos összegét lakásának bérletére vagy az épület tulajdonjogának megszerzésére fordítja. A második esetben húsz évi ideiglenes adómentességet biztosit minden munkásház, illetve lakás után, mely a munkások részére épül, vagy melyet a munkások részkitekben való törlesztés mellett megszerezhetnek, kiterjesztve ezekre az állami, törvényhatósági és községi pótadók, valamint az általános jövedelmi pótadó mentességét is. Az a nagy eredmény, mely a városi házak hosszabb tartamú adómentességének nyújtása által városaink és különösen a szókosfőváros egyes részeinek rohamos építkezésében nyilvánult, remélni engedi, hogy a munkásházaknak ós lakásoknak nyújtott ezen busz évi teljes adómentesség is hasonló kedvező eredményre fog vezetni ós ezzel a közhasznú vállalkozás számára is uj tér fog nyilni. A törvényjavaslat 4. §-a lényegében megfelel az 1899. évi XLIX. törvény czikk 3. §-a rendelkezéseinek azzal a változtatással, hogy egyrészt a kedvezmények a vállalat üzembehelyezésónek napjától számított egy óv alatt kérelmezendők, míg az eddigi törvény három évi időt állapított meg erre; másrészről rendelkezést tartalmaz a kedvezmények előzetes biztosítása tekinteté-