Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-176
330 176. szám. mely a fejlődő szövetkezeti ügygyei kivan számolni, sőt az ipari termelésben — a kisiparra való tekintettel — a szövetkezeti alakulatot kivánná előmozditani. Teljesen uj kedvezmény, kogy a szóban lévő gyári vállalatok felmenthetők azon kötelezettség alól, miszerint a vasúti és hajóállomásokat a legközelebbi közúttal vagy községgel összekötő, valamint a községi közlekedő utak épitósi, kezelési és fentartási költségeihez hozzájárulni tartoznak, továbbá hogy a közúti és hidvámok alól is mentesíthetők. Ezen kedvezmények ugyan érintik a községek háztartását, de szemben azon nagy közvetlen és közvetett haszonnal, melyet egy-egy nagyobb iparvállalat létesitése egy-egy községre nézve képvisel, ezen kedvezménj-ek engedélyezése elenyészően csekély megterheltetóst képez a községekre nézve. Épen ezért mutatkozott indokoltnak ezt a kedvezményt is felvenni azon eszközök közé, melyekkel a hazai ipar fejlesztése nagyobb mértékben előmozdítható. Horvát-Szlavonországokban ez az ügy a községek autonom jogkörébe tartozván, e kedvezmények fölött csak a társországok törvényhozása lévén illetékes határozni, ezek a kedvezmények a társországokra itt nem terjesztetnek ki. A községi szolgáltatások tekintetében még megjegyezni kívánom, hogy a kormány komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel is, miképen lehetne az ipart azoktól a gyakran igen súlyos terhektől mentesíteni, melyekkel némely városok, igy első sorban a székesfőváros a kövezet vám és hasonló szolgáltatások czímén az ipart sújtja, mely terhek néhol annyira mennek, hogy még az iparvágányokon a városba érkező árúkat is kövezetvámmal terheli. Az ily indokolatlan megterhelések alul mentesíteni kell az ipart, ha komolyan akarunk iparfejlesztéssel foglalkozni. A törvényjavaslat 2. §-a a kedvezményekben részesíthető üzemekre vonatkozik. Az 1. §. az uj vállalatokra vonatkozó általános felhatalmazást és megjelölést tartalmazván, itt szükséges volt körülirni a kedvezményekben az 1. §-ban meghatározott általános keretbe beilleszthető vállalatokat. Mindennekelőtt gondoskodik ez a szakasz ( a) pont) arról, hogy a már fennálló gyárak lényeges üzemi kibővítései is kedvezményezhetek legyenek. A gyakorlat az 1899. évi XLIX. törvényezikk ily magyarázatával eddig is kedvezményezte az ily kibővítéseket, de minthogy ez irányban kételyek merültek fel, czélszerunek mutatkozott, ezt magában a törvényjavaslatban megállapítani. Ugyanekkor gondoskodni kell azonban arról is, hogy ha ilyképen valamely gyári vállalatnak kedvezményekben nem részesülő és kedvezményezett üzemei vannak, miképen állapittassék meg annál az adómentesség. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy ily esetekben a vállalat elkülönített könyvelést tartozott vezetni ós a nem kedvezményezett üzemágakról külön adóvallomást tenni. Ez az eljárás egyrészről nagyon körülményes az iparvállalat szempontjából, a legtöbb esetben ópensóggel lehetetlen, mert a vállalat általános költségei egységesek az egész vállalatra, a hajtóerő közös az egész üzemre stb. Ilyenkor szinte lehetetlen oly elhatárolást keresztülvinni, mint a minőt ez a rendszer követelne. De másrészről nehéz ennél a rendszernél a pénzügyi hatóságok ellenőrzése. Ennélfogva egyszerűbb rendszert kellett keresni, mely abban áll, hogy szakórtőileg megállapíttatik az az arány, melyben a kedvezményekben részesülő üzemág az üzem többi —- nem kedvezményezett — ágaihoz áll ós ezen aránynak megfelelően állapittatik meg azután az adómentesség. Ugyanez az arány alkalmazható az illetékmentességre nézve is. (1. § b) pont.)