Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-176
176. szám. :VJÍ» ipari vállalatok létesítését akarja előmozdítani, melyek az országban eddig gyárilag elő nem állított czikkeket készítenek, vagy a melyekben a Ingva sztás jelentékenyebb része külföldről hozatik be, vagy általában oly ipai-oxikkekèt állítanak elő, melyek gyártásának fokozását általános közgazdásági érdekek teszik kívánatossá. E részben a javaslat lényegesen eltér minden eddigi hasonczélú törvényünktől. Mert mig amazok taxatíve sorolták fel a kedvezményezhető iparágakat, ez a javaslat mellőzi a taxativ felsorolást és általános felhatalmazást ad a kormánynak a kedvezmények engedélyezhetésére. Ez a javaslat egyik alapvető rendelkezése is egyúttal. Az iparfejlesztést nem lehet szoros előírás szerint irányítani. Eltekintve egyes, fejlesztést minden körülmények között igényelő iparágaktól, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem czélszerű a taxativ felsorolás okozta korlátozás, mert egyenes akadályt képez az iparfejlesztésben. Egy magyar gyári vállalat nag\-obb accumuiatorgyárat akart létesíteni. Az állami kedvezményekért folyaínödött. Nom lehetett megadni neki, meri már fennállott egy kisebb gyár, melyet külföldi tőke létesített itt. Pedig fontos iparfejlesztési érdekek szóltak volna a kedvezmények megadása mellett. Nem is jött létre az új gyár. Ilyen eset igen gyakran fordult már elő. Az 1899. évi XLTX. t.-cz. imperativ rendelkezésénél fogva a taxatíve felsorolt üzemeknek igényük van a kedvezményekre. Ezen törvény megalkotása óta egyes ott felsorolt iparágak helyzete lényegesen megváltozott és a kedvezmények kérése idején oly kitűnő volt egy-egy iparág helyzete, hogy a kedvezmények engedélyezése egyáltalán nem lett volna megokolva. De fel lévén sorolva a törvényben, meg kellett azokat adni, ha csak a jövő alakulásokat nem akarta a végrehajtás kedvezőtlenül befolyásolni. Ilyen ellentétes eredményekre vezet a taxativ felsorolás. De eltekintve még ettől is, mig egyrészről taxativ felsorolás soha sem lehet elég kimerítő és megbízható, addig az iparfejlesztés conjuncturái nagyon változók lehetnek és azoknak erőteljes kihasználásához megfelelő diseretionáh's jogra van szükség. Es ez annyival inkább, mert a mi ez idő szerinti gazdasági viszonyaink között számolnunk kell azzal az eshetőséggel is, hogy egyes iparágaknak nagyobb mértékben kell segítségünkre sietnünk, hogy a fejlettebb verseny iparral szemben megálljanak. Ily eshetőségekre szabad rendelkezési jogot kell biztosítani az illetékes kormányzati ágaknak. Az ily módon contemplait diseretionalis jog gyakorlásának kellő ellenőrizhetése czéljából gondoskodik viszont a javaslat arról is, (ll. §) hogy a kereskedelemügyi minister az engedélyezett kedvezményekről évenként jelentést tartozik tenni az országgyűlésnek." A taxativ felsorolás mellőzéséből következik, hogy a törvényjavaslat nem adja meg a feltótlen jogigényt a kedvezményekre, mint némely kivételtől eltekintve az eddigi törvényekben volt, hanem csak az iránt rendelkezik, hogy a törvény alá eső vállalatok az abban felsorolt kedvezményekben részesíthetők. Maguk a kedvezmények is tágabb keretűek, mint eddig voltak. A helyi szolgáltatások aluli mentesség közé fölvétettek a törvényhatósági pótadók, valamint az ingatlanok átíratásáért járó községi illetékek is, szabatosabban határoztattak meg a különböző illetékmentességek és a részvénytársaságokkal egyenlő kedvezmények állapíttattak meg a javaslatban a szövetkezetek részére is, a mi ebben a javaslatban egészen új rendelkezés, Főrendi iromány, ll'. lOoti— 1<H 1. 42
