Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-176
328 176. szám. csupán kisiparunk rendszeres felkarolása — a mi elengedhetetlenül szükséges — egymaga megkivánna évenként legalább másfél millió koronát; a nagyarányú gyáripar fejlesztése évről-évre sok millió koronát igényel ós ha tiz év alatt oly ipart akarunk teremteni, a minőre az országnak szükség van, el kell készülnünk ezen idő alatt legalább évi 15 -- 20 millió korona áldozatra. Ez esetben lesz is iparunk. Mert a magyar ipar fejlesztése csak idő és pénz kérdése Ha a kettő rendelkezésre áll, a nagy arányú fejlődés elmaradhatatlan. Az idővel most rendelkezünk, a szükséges anyagi erőt pedig meg kell hozzá szereznünk, erre nézve külön előterjesztéssel fog a kormány az országgyűlés elé járulni. Az igénybe veendő áldozatok tekintetében itt is utalnom kell arra az ismételten kiemelt tényre, hogy ezek tulajdonképen a leggyümölcsözőbb befektetések. A mit az állam gyáripar fejlesztésére ily módon fordit, az busásan megtérül ismét az államnak, még pedig nemcsak' közvetve, hanem közvetlenül is. Megtérül a különböző adókban, megtérül a vasutak, posta és táviró fokozott bevételeiben, megtérül a különböző illetékekben. Oly fontos a hagy gyáripar állampénzügyi szempontból, hogy csupán ebből a szempontból is kellene gondoskodni annak mielőbbi megteremtéséről, mert egyúttal maradandó és évről-évre erőben gyarapodó forrását képezi az állampénzügyeknek. Egy hathatós harmadik eszközt is állit a javaslat az iparfejlesztés szolgálatába, azaz törvényesit ós hatályosabbá tesz : a közszállitásokat. A legelemibb követelmény, melylyel minden állam önmagának tartozik, hogy a közhatósági szükségletek a hazai termelés révén fedeztessenek. Sajnos hogy Magyarország eddig ezt a legelemibb eszközt sem vette teljes mértékben igénybe. Pontos felvételeink arra nézve, hogy a közszállitások és ezek fogalma alá eső közmunkák mily értéket képviselnek, nincsenek Nem lévén kötelező a hazai beszerzés, nem lehet pontos a nyilvántartás sem Megközelitő adatok szerint lí)04-ben volt az ipari szükséglet: a) állami hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél . . 26,275.400 K h) az államvasutaknál és állami vasüzemeknél .... 83,557.231 * c) a közös hadsereg és haditengerészet magyarországi részére esőleg 9,152.581 > d) magán-közlekedési vállalatoknál ........ 26,504.812 » e) vármegyéknél és törvényhatósági városoknál.... 6,787.254 » Csupán az itt kimutatott összeg kereken 150 millió koronát tesz tehát évenként, ugy hogy valószinű, miszerint az épitésekkel együtt az itt figyelembe jöhető beszerzések évenként 200 millió K-ra tehetők. Ezt az összeget tehát — a mennyire arra a hazai termelés képes — feltétlenül a hazai iparnak kell biztosi tani. Ezt akarja a törvényjavaslat. A három irány mellett még egy negyedik érvényesül e javaslatban: a munkásházak épitésének előmozditása, vagyis e javaslat az ipar fejlesztési összekapcsolja a szocziálpolitikával. A mint hogy e kettőnek együtt is kell haladnia és egymást ki is kell egészitenie. A munkáslakások kérdésének mielőbbi megoldása első rangú szocziálpolitikai feladat. Ennek a feladatnak megoldásához kivan hozzájárulni a javaslát ós azzal az első törvényhozási lépést kivánja megtenni a kormány ez irányban. E négy főszempont érvényesül a törvényjavaslatban, melynek részletei a következők: A törvényjavaslat 1. §-a egyrészt a nyújtható kedvezményeket jelöli meg, másrészt jelzi magának az egész javaslatnak czélját, t. i. hogy oly
