Főrendiházi irományok, 1901. XIV. kötet • 424-455. sz.
Irományszámok - 1901-433
433 szám 65 A nagy legelő-területeknek eke alá való fogása teljesen átalakította az alsóbbrendű állatélet feltételeit s a behozott tèrmesztmény meghozta a maga ellenségeit, a melyek azelőtt azokon a területeken elő sem fordultak, mert meg sem élhettek volna. Az egész mélyreható új átalakulásnak lényege az állat- és növényélet viszonylatában tömören igy fejezhető ki: A termelés nagy arányai természetszerűen felszaporitották a terniesztményeken élősködő alsóbbrendű állat- és növényszervezeteket; másfelől irtással és átalakítással elvonták különösen azoknak a szervezeteknek, jelen indokolás szempontjából véve madaraknak fészkelési, illetőleg szaporodási feltételeit, a melyek a termesztmények megvédésében elismert elsőrangú tényezők. Ezen, a természeti törvény erejével biró viszonyon alapul első sorban az észszerű madárvédelem szükséges ,volta és legerősebb megokolása, főképen azokra a madarakra nézve, a melyek egész éven át helyt maradnak, a melyeknek védelmét az ország függetlenül intézheti ; Magyarország már intézményesen is intézi. Egészen más azonban azoknak a gazdaságilag hasznos madaraknak viszonya és ügye. a melyek a mérsékelt éghajlatú és az északi fekvésű területekről télire a forró égöv tájaira költözködnek és csak tavaszkor térnek vissza. Az eltávozás és a visszajövetel rendén zónákon repülnek át, sok országot érintenek és eltekintve a pihenőktől, a melyek a tömeges elfogásra alkalmat szolgáltatnak, tömeges vonulásukkal is arra ösztökélik az emberi önzést, hogy fogókészülékeket állítson útjukba, mert a tömegesen elfogott madár egyfelől tápláléknak, másfelől tollazatával ipari értékesítésre szerfelett alkalmas. Ily módon a vonuló madarak az elfogatás rendén bizonyos déli országokban időszaki »néptáplálékot« szolgáltatnak; és úgy, a mint az ipar fejlődése a fogókészülékek arányait megnövesztette, tehát mind nagyobb és nagyobb madártömegek elfogatását tette lehetővé, viszont a közlekedés óriási tökéletesedésenagyban elősegítette az elfogott tömegek biztos értékesítését. De a gazdasági viszonyok már érintett átalakulása is nagyban hozzájárult a vonuló madarak apasztásához, mert ezek is elvesztették a nyugodt fészkeléshez szükséges alkalmatosságokat. Az évszakok szerint északról délre és'megfordítva vonuló madaraknak a természet rendjében gyökerező viszonyai adják meg tehát a madárvédelem e részének igen kiválóan a nemzetközi jelleget. A midőn a múlt század második felében különösen a rovarkárok folytonos növekedése és a madaraknak folyton fokozódó apadása, sőt kimaradása érezhetővé vált, megkezdődtek különösen a nemzetközi viszonylatban azok a mozgalmak, a melyek a madárvédelem ügyének*törvényeken alapuló nemzetközi rendezését szorgalmazták s e mozgalmakban Magyarország már az első lépéseknél is tényező volt. 1868-ban a német mezőgazdák és erdészek 26. közgyűlése felkérte az osztrákmagyar külügyministert, hogy a hasznos, szabadon élő állatok védelmét nemzetközileg rendezni ne terheltessék. Minthogy Ausztria és Magyarország részéről már kezdetben a gazdaságilag hasznos madarak védelme tűzetett ki ezélul, a külügyi kormányzat már 1869-ben megnyerte Olaszország és a Svájcz hozzájárulását. Ugyanebben az évben Francziaország is csatlakozott. Ez természetesen még nem vezetett megoldásokhoz és igy 1872-ben Svájcz részéről egy nemzetközi értekezlet összehívása proponáltatott, mely létre is jött; a hol azonban már jelentkezett Olaszország részéről az akadály, hogy t. i. a »néptáplálék« jellegéből folyó ellenállás részéről nem lesz legyőzhető. 1873-ban a bécsi kiállítás alkalmából összeült a nemzetközi mezőgazdasági congressus Bécsben, mely egy 7 pontból álló határozati javaslatot fogadott el, Főrendi iromány. XIV. 1901 1906. 9
