Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-387

38? szám. U 2-ik melléklet a 387. számú irományhoz. Indokolás, „a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról" szóló törvényjavaslathoz. A vármegyei tisztviselők helyzete szoros kapcsolatban van azzal a hivatással, mely a vármegyéknek állami életünkben osztályrészül jutott. Abban a korszakban, melyben hazánk túlnyomólag hadi szerkezetű várkerületekre volt felosztva, úgyszintén abban a hosszas átmeneti " időszakban, mely alatt a várkerületek területileg szervezett alkotmányjogi testületekké, vagyis vármegyékké alakultak át: a szó valódi értelmében vett tisztviselőkkel alig találkozunk. A vármegyei tisztviselői kar fokozatos kiképződése a vármegyék önkormányzati, bíráskodási ós közigazgatási hatáskörének kialakulásával kapcsolatos. A régi vármegyei tisztviselő az »omnium nobilium universitas« választottja, a ki megbízatásával járó kötelességeit, mint nobile officiumot, rendszerint díjtalanul, gyakran anyagi áldozatok árán teljesiti. A vármegyei teendők szaporodása s az életviszonyok megváltozása folytán a vármegyei tisztviselőket lassankint javadalmazásban kell részesíteni. Az illetmények megállapítása azonban a vármegyék különleges, elszigetelt jellegének természetes következményekép nem egyöntetű, következetes rendszerben történik, hanem a javadalmazás méreteit a viszonyok kényszerítő ereje és a vármegye (esetleg a főispán) áldozatkészsége állapítja meg. A vármegye közönségét alkotó nemesi osztály gondos figyelemmel volt arra, hogy olyan tisztviselők alkalmaztassanak, a kik fizetésből való megélésre utalva nincsenek. A fizetéseket igyekeztek a minimumra korlátozni s gyakran csak azért állapítottak meg igen alacsony fizetéseket, hogy a vármegyei tisztviselői állás olyan természetű legyen, mely — javadalmazás mellett is -— nobile officiumnak felel meg. Ebben a néhány vonással feltüntetett történelmi háttérben rejlő okok magyarázzákmeg azokat a rendkívüli eltéréseket, melyek az ugyanazon állásban levő vármegyei tisztviselők illetményei között nagyobbára még ma is fennállanak. Ezek az eltérések egyúttal megjelölik e törvényjavaslat egyik czélját is, mely nem más, mint az aránytalanságok megszüntetése, az illetmények egységes alapon való rendezése. A vármegyei tisztviselők illetményei 1848. előtt — a mennyiben a költségek más jövedelmi forrásból ki nem teltek —• a házi adóból fedeztettek. Főrendi iromány. XIII. 1901—1906. 5