Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
212 391. szám. Ezért, hogy a szőlőmivelésünk érdekében az állam által hozott nagy áldozatok s a társadalom által tett tetemes beruházások gyümölcsözését s szőlőmivelésünk fenmaradását és megfelelő fejlődését közállapotaink javára biztositsuk, — azt a nagyjelentőségű érdeket, a mely szőlőmivelésünkben soeiális szempontból meghallgatást követel, kellő védelemben részesítsük, a fogyasztást fejleszszük és fokozzuk, boraink kelendőségének tért nyissunk s a bor hivatásszerű ipari és kereskedelmi értékesítésének csatornáit kielégítő módon táplálhassuk, szükséges hogy a bor gazdasági értékesítése czéljából létesitendő szövetkezeti alakulatok meghonosítását mozditsuk elő. Nem ismeretlenek azok a nehézségek, a melyek az ily irányú szövetkezetek létesülésének és fejlődésének útját állják. Ezek a nehézségek első sorban magában az érdekeltségi körben nyilvánulnak, mert szőlőbirtokosaink, főleg pedig a kisgazdák, hagyományos conservativismusoknál fogva minden ujitást, így az együttes kezelés eszméjét is bizalmatlansággal, idegenkedéssel fogadják, különösen ha a közös czél érdekében való tömörülés közös befektetésekre teljesitendő befizetéseket — szövetkezetek létesítésénél az alaptőke összegyűjtését — igényli. De éppen mert ezek a nehézségek a kistermelők körében küzdhetők lé a legnehezebben, kell, hogy ezen a téren közgazdasági érdekből az állam hatalma segitőleg közbelépjen legalább addig a határig, a meddig ez a szövetkezeti alakulatban rejlő alapgondolattal, az önsegély eszméjével, helyesen összeegyeztethető. Arra nézve, hogy hol keressük ezt a határt, szolgáljon tájékozásul a következő, példaképpen ide iktatott megközelítő számítás. Szüretelő- vagy pincze-szövetkezetek alakitása legczélszerübben a szőlőterület kiterjedésére alapítható akként, hogy például egy szövetkezeti üzletrész jegyzésére egységül 800 négyzetöl szőlőterület s befizetendő üzletrészül 100 K állapittassék meg ötszörös felelősséggel. Minthogy azonban az 1895. évi statisztikai felvételek szerint az 5 holdnál kisebb gazdaságokban a túlnyomóan nagyobb része a gazdáknak (t. i. 292.166-ból 206,186) bir 800 négyzetölnél nem nagyobb, tehát kétségen kivül jelentékeny részben 800 négyzetölnél kisebb szőlővel, éppen ezeket pedig a szövetkezetből kizárni méltánytalan volna, töredék-üzletrészek is alakithatók volnának olyképpen, hogy 400 négyzetöl, vagy ennél kisebb szőlőterület birtokosa 4/8 (50 K), 401—500 négyzetöl terület birtokosa 5/8 üzletrészszel s igy tovább lehessen tagja a szövetkezetnek. 800 négyzetölnél nagyobb szőlőterület birtokosa annyi üzletrészszel válnék a szövetkezet tagjává, a hány 800 négyzetöl területe van. À 800 négyzetöl egységen túl levő területtöbbletre nézve szintén üzletrésztöredékek, még pedig nyolczadokra osztva, volnának alakithatók. Tagadhatlan, hogy 100 K befizetett üzletrész csekély összeg ugyan elegendő alaptőke képzésére, a mi viszonyaink között azonban, figyelembe véve azt, hogy mily nehezen szánják el magukat különösen kisgazdáink az ily befizetésekre, nagyobb üzletrészi egységet megállapítani alig lehet. A szövetkezeti tag jogosítva lenne, hogy a szövetkezeti kötelékbe tartozó egész szőlőterületének egész termését szövetkezeti kezelésbe utalja. Ha a számítás alapjául — példa gyanánt — 100 kat. holdat veszünk szövetkezeti területül, az üzletrészül befizetendő alaptőke .... 20.000 K-ra emelkednék. A tagok által az üzletrészen felül még vállalandó négyszeres felelősség értéke 80.000 K s igy az egész szövetkezeti fedezeti alap 100.000 K volna.
